Nem csupán hulladék kerül a tápba
Az állateledelek fenntarthatóságának egyik visszatérő érve, hogy az iparág nagyrészt olyan állati melléktermékeket használ fel, amelyek emberi fogyasztásra nem kerülnének, és máskülönben hulladékként végeznék. Ilyenek lehetnek például a belsőségek, a hús- és csontlisztek, a zsiradékok, valamint a feldolgozás során keletkező egyéb állati eredetű alapanyagok.
Az Egyesült Államokhoz hasonló magas jövedelmű országokban az állati melléktermékeknek mindössze körülbelül egynegyede kerül állateledelekbe. A tápgyártók tehát más iparágakkal versenyeznek ezekért az alapanyagokért. A melléktermékek értékesítése ráadásul bevételt termel az állattenyésztés és a húsipar számára, így közvetve hozzájárul az ágazat jövedelmezőségéhez is.
Új fehérjék a tálba
A szerzők szerint a környezeti terhelés legeredményesebben az állati eredetű összetevők csökkentésével mérsékelhető. A növényi alapú eledelek jellemzően szójából, hüvelyesekből, burgonyából, gabonafélékből és növényi olajokból biztosítják a szükséges energiát és fehérjét. Emellett tengeri algák, élesztők és más mikroorganizmusok is megjelenhetnek az összetételben.
A kutyáknak és különösen a macskáknak meghatározott mennyiségű és arányú fehérjére, aminosavakra, zsírsavakra, vitaminokra és ásványi anyagokra van szükségük. Egy házilag, szakszerűtlenül összeállított húsmentes étrend ezért súlyos hiányállapotot idézhet elő.
A szerzők azokat a kereskedelmi eledeleket tekintik lehetséges alternatívának, amelyeket az adott faj és életszakasz tápanyagszükségletének megfelelően állítottak össze. A tanulmány szerint 2025 elejéig 12 olyan vizsgálat jelent meg, amely a vegetáriánus vagy vegán étrend kutyákra gyakorolt egészségi hatásait elemezte, és ezek közül 11 pozitív eredményre jutott.
A növényi összetevők mellett gyorsan fejlődnek az új fehérjetechnológiák is. A precíziós fermentáció során ellenőrzött körülmények között baktériumokkal, élesztőkkel, gombákkal vagy algákkal állítanak elő fehérjét. Ezzel akár olyan anyagok is létrehozhatók, amelyek táplálkozási vagy technológiai tulajdonságaikban az állati fehérjékhez hasonlítanak, miközben a termeléshez jóval kevesebb földre és vízre lehet szükség.
