Szerző: Czina Ferenc

A szélsőségek erősödése arra ösztönöz bennünket, hogy változtassunk eddigi szokásainkon, hogy ellensúlyozni tudjuk a káros folyamatokat, ha nem is globálisan, de legalább saját berkeinken belül. Az időszakosan fellépő vízhiány, aztán a víztöbblet, az égető nyári napsugárzás elleni védekezés kertünk rendszerszintű átgondolását követeli. Néhány egyszerű módszerrel, technikával és hozzáállásbeli, szemléletbeli változtatással ellenállóbbá tehetjük környezetünket.

Kezdjük a vízgazdálkodással. Az esővíz tartályokba, ciszternákba gyűjtése rendkívül fontos, de mellette figyeljünk oda a talajban való esővíztárolásra is, hiszen ennek a tárolókapacitása óriási, és nagyon nem mindegy, hogy a lehulló csapadék milyen gyorsan párolog el vagy folyik le a területről.

Kötöttebb talajok esetében a cserepes talajfelszínt lazítsuk, vagy helyezzünk rá mulcsréteget, hogy csökkentsük a párolgást, és a víz helyben tudjon leszivárogni az alsóbb rétegekbe.

Homokos talajoknál a mulcsozás különösen fontos, hiszen a talaj felhevülését csökkenti, így a gyors kiszáradás mérsékelhető. Sajnos a homoktalajokon a víz gyorsan átszalad, ezért itt még fontosabb a humusztartalom növelése.

Lejtős területeken övárkok ásásával a vizet könnyebben megtarthatjuk. A lejtőre merőlegesen kialakított árokrendszer megakadályozza a víz gyors lefutását a területről, és segíti a talajba szivárgását.