Gajdos László élő környezetért felelős minisztere pár nappal ezelőtt közzétett egy videót közösségimédia-oldalán, amelyben bejelentette, kezdeményezi a kotorékozás teljes betiltását Magyarországon.
A videóban a miniszter úgy fogalmazott, ez a rendkívül kegyetlen vadászati mód összeegyeztethetetlen a modern kor erkölcsi értékeivel. Kifejtette továbbá, hogy a kotorékozás során a föld alatti küzdelemben az erre a célra alkalmazott vadászkutyafajták, illetve a kotorékban lévő vörös róka és kölykei (a borz és szaporulata szintén érintett szerk.) egyaránt súlyos sérüléseket szenvedhetnek, vagy bele is pusztulhatnak, ami elfogadhatatlan. A frissen bejelentett javaslat célja, hogy véget vessen az ilyen jellegű állatkínzásnak a hazai természetvédelemben. A miniszter szerint ez a lépés jelentős változást hozhat a magyarországi vadászati szabályozásban és állatvédelemben.
A bejelentésnek komoly visszhangja lett mind az állatvédők, mind a vadászok táborában. Azt a fel nem tett kérdést, hogy mi eredményezte a miniszter eme bejelentését, érdemes megválaszolni a téma kibontásához. A Rókales Alapítványt 2022-ben alapították Balatonőszödön. Az alapítvány célja, hogy rehabilitálják a sérült, beteg, meglőtt, kotorékmentett rókákat, és az emberekkel megismertessék a faj természetben betöltött szerepét, hasznosságát. Hosszú távú küldetésük közt pedig az szerepel, hogy elérjék, a rókákat bizonyos időszakokban és helyzetekben védelem illesse. „Szeretnénk elérni, hogy a rókák vadászata legyen tiltva a szaporodás, utódnevelés időszaka alatt. Továbbá szeretnénk az illetékes szerveknél elérni, hogy a kotorékozást, mint vadászmódszert, betiltsák. Úgy véljük, ez a gyakorlat a jelen pillanatban is hatályban lévő állatvédelmi törvény által meghatározott irányelvekkel nem összeegyeztethető” – található az alapítvány weboldalán. A kezdeményezés számos állatvédő támogatását élvezi, és úgy látszik, ez az elhivatottság kormányzati szinten is célt ér.
A bejelentésre július 17-én az Országos Magyar Vadászkamara is reagált. Közleményében kifejtette, a kamara már a miniszter videós bejegyzése előtt egyeztetéseket folytatott az Élő Környezetért Felelős Minisztérium állatvédelmi és természetvédelmi szakterületi vezetőivel. A minisztérium és a kamara közösen kidolgozott koncepcionális alapelvek lényegi megállapítása, hogy az érintett vadászati módszerek szabályozása felülvizsgálatra és pontosításra szorul, amely során az állatvédelmi szempontoknak határozottabban kell megjelennie az eddigieknél – írják a közleményben.
A kotorékozás és a ragadozócsapdázás kérdéskörében a kamara kiemelte: a vadgazdálkodási eszköztárban betöltött szerepük úgy humán egészségügyi, mint állategészségügyi, illetve természetvédelmi vonatkozásokban nélkülözhetetlen. Ennek oka, hogy a vidéki állattartó lakosság, a természetvédelem és a vadgazdálkodás érdekei mellett a belterülethez közel vagy akár belterületen megjelenő, ott problémákat okozó ragadozók állományainak kezelése nem vagy nem minden esetben valósulhat meg fegyveres gyérítéssel.
A kamara a témában komplex javaslatcsomaggal állt elő:
– Mindkét vadászati módszer esetében kiemelt jelentőséggel bír, hogy az adott tevékenységet kizárólag arra képesített személyek végezzék. Így a vadászkamara átfogó jogszabályi felülvizsgálatot tart szükségesnek, amely során pontosan körül kell határolni az egyes tevékenységek jogi alapjait, személyi és tárgyi feltételeit, vagyis hogy mit, mikor, milyen módon lehet alkalmazni és mi az, ami szigorúan tilos és büntetendő.
– A vadászkamara javaslatot tett arra, hogy a két vadászati módszer kapcsán szükséges a törvényi és rendeleti hátteret újragondolni, vizsgakövetelményeket felállítani, a kutyák védelmében különböző technikai eszközök (pl.: földalatti jeladó) alkalmazását előírni, az alkalmazható csapdák körét meghatározni, kihelyezésük felelősségét a kihelyezőre testálni, a csapdák jelölését és működésük állandó felügyeletét elvárni.
– A vadászkamara nem zárkózik el elsősorban a róka utódnevelési időszakában a vadászati tilalmi időszak bevezetésétől sem, amely mind a kotorékozás, mind a csapdázás esetében egyértelmű helyzetet teremtene, és az állatvédelmi és morális szempontok szerint a legkritikusabb időszakban adna védelmet az állatoknak.
