Európa egyik legnagyobb sótermelő tava
A lagúna nemcsak természeti ritkaság, hanem fontos gazdasági szerepet is betölt. A térségben évszázadok óta termelnek ki sót, ipari méretekben pedig már a 19. század óta folyik a kitermelés. A tengervizet csatornákon vezetik a sekély medencékbe, ahol a mediterrán napsütés és az intenzív párolgás elvégzi a munka nagy részét.
A visszamaradó sót később gépekkel gyűjtik össze, majd a világ számos országába exportálják. A kitermelt sót nemcsak étkezési célokra használják, hanem a vegyiparban, a vízkezelésben és a téli síkosságmentesítésben is. A sólepárló évente akár 600–800 ezer tonna sót is előállíthat, amelyet a világ számos országába exportálnak.
Rózsaszín tó, rózsaszín flamingók
A mikroalgákkal apró sórákok táplálkoznak, a flamingók pedig ezeket szűrik ki a vízből. A béta-karotin így az algákból a sórákokon keresztül a madarak szervezetébe jut, és fokozatosan rózsaszínre színezi tollazatukat. A fiókák ezért még szürkésfehérek, jellegzetes színüket csak az évek során nyerik el.
A természetvédelmi területen nemcsak flamingók, hanem több mint 150 madárfajt figyeltek már meg.
Sok arcú tó
A Laguna Rosa nem mindig ugyanolyan színű. Árnyalatát befolyásolja a napszak, a felhőzet, a vízmélység, a sótartalom és a mikroorganizmusok mennyisége is. A legélénkebb rózsaszín rendszerint a legmelegebb, legszárazabb időszakban figyelhető meg, amikor a párolgás a legerősebb. Ezért fordulhat elő, hogy ugyanaz a tó egyik napon szinte bíborvörös, néhány nappal később pedig alig különbözik egy átlagos lagúnától.
Természetes laboratórium
A Laguna Rosa a tudomány számára is különleges értéket képvisel. Az itt élő mikroorganizmusokat világszerte kutatják, mert olyan enzimeket és természetes színanyagokat termelnek, amelyek a biotechnológiában, az élelmiszeriparban és a kozmetikai kutatásokban is hasznosak lehetnek.
A hasonló sós tavak az asztrobiológusok érdeklődését is felkeltették, mivel segítenek megérteni, hogyan képes alkalmazkodni az élet a szélsőséges környezetekhez.
A vízszint, a sótartalom, a mikroorganizmusok összetétele és a tó színének változásai érzékenyen reagálnak a csapadékra, a hőmérsékletre és a párolgásra, így fontos információkat adnak a mediterrán térség klímaváltozásáról is.
