Kígyók: A habituáció művészete

A hüllők nem éreznek szeretetet a gazdájuk iránt. Nem fognak ránk úgy tekinteni, mint egy gazda, nem emlékeznek ránk. Azonban kiválóan képesek megszokni a fizikai kontaktust tőlünk.

Soha ne nyúljunk feléjük hirtelen, és kerüljük a fejük érintését, mert ezt fenyegetésnek veszik. A kézbevétel során támasszuk alá a testüket minél több ponton, hogy biztonságban érezzék magukat. Hagyjuk, hogy ők maguk fedezzék fel a kezünket és a karunkat. Etetés után 48 óráig, illetve vedlési időszakban szigorúan tilos zavarni őket, mert ilyenkor sokkal defenzívebbek és stresszesebbek.

Teknősök: Élelemhez kötött bizalom

Sokan elfelejtik, hogy a teknősök páncélja nemcsak egy élettelen doboz. Gerincük és bordáik összenövéséből áll, tele idegvégződésekkel. Ráadásul számukra a felemelés a természetben egyet jelent azzal, hogy egy madár elragadta őket, így ez óriási stresszforrás. Egy teknős „szelíddé tétele” nem azt jelenti, hogy ölben tartjuk és simogatjuk, nem macskák.

Ezt úgy érhetjük el, ha az etetést összekapcsoljuk a jelenlétünkkel. Kézből kínáljuk nekik az ételt, miközben halk, nyugtató hangon beszélünk hozzájuk. Idővel megjegyzik az arcunkat és a hangunkat, és pozitív élményekkel társítják azt. Ezzel elérhető, hogy későbbiekben, ha meglátnak, akkor élénken érdeklődjenek és keressék a kontaktot velünk.

Amiket nem szelídítünk: Kétéltűek és ízeltlábúak

Végül pedig fontos kiemelni, hogy nem minden állat szelídíthető. A békákat, gőtéket, tarantulákat vagy skorpiókat soha nem szabad a szó klasszikus értelmében szelídíteni. A kétéltűek bőre rendkívül érzékeny, a kezünkön lévő természetes sók, zsírok és szappanmaradványok mérgezőek számukra. A testhőmérsékletünk pedig túlságosan meleg nekik. Ezen állatok esetében a „szelídség” pusztán annyit tesz, hogy biztosítunk nekik egy olyan stresszmentes környezetet, ahol a mi mozgásunk a terrárium körül már nem vált ki belőlük pánikreakciót. Hagyjuk meg őket annak, amik és érjük be a látványukkal.

Molnár Balázs