Mi a céljuk ezeknek a hangoknak?
Bár a kutatók egyre többet tudnak a lassú kattogásokról, a legfontosabb kérdés továbbra is nyitott: miért adják ki ezeket a hangokat a hímek?
Már sikerült megmérniük, milyen erősek a jelek, milyen távolságra juthatnak el, és azt is, milyen elképesztő pontossággal tartják a ritmust az állatok. Azt azonban még nem tudják, hogyan reagálnak minderre a többi ámbráscet.
A hím válaszul maga is kattogni kezd? Közelebb úszik? Esetleg eltávolodik? Másképp reagálnak a nőstények, mint a hímek? És vajon számít-e, hogy a hang valamivel mélyebb, gyorsabb vagy lassabb?
Akár 70 kilométerre is elhallatszanak
A mérések alapján a lassú kattogások ideális mélytengeri körülmények között akár 70 kilométerre is eljuthatnak. A tényleges hatótávolságot azonban számos tényező befolyásolja: a víz hőmérséklete, sótartalma, mélysége, a tengerfenék szerkezete, valamint a háttérzaj. Ebben az ember is szerepet játszik.
A hajóforgalom zaja jelentősen lerövidítheti a bálnák kommunikációs távolságát. Ilyenkor a hangjelek nem több tíz kilométerre, hanem akár csak néhány kilométerre jutnak el, mielőtt elvesznének az óceán zajában.
A tengerfenék mint természetes stopperóra
A kutatás egyik legizgalmasabb kérdése, hogyan képesek a bálnák ilyen pontosan tartani az öt-tíz másodperces ritmust. Az emberek is tudnak ritmust követni, de ilyen hosszú szüneteknél már ösztönösen számolni kezdünk magunkban. A kutatók szerint az ámbráscetek valószínűleg nem számolnak.
„Nem tudjuk, hogy valóban ezt teszik-e, de elméletileg így használhatnák a környezetüket természetes stopperóraként” – mondja Madsen.
Ha ez a feltételezés igaznak bizonyul, akkor az ámbráscetek nem csupán a hang terjedési közegének tekintik az óceánt. Magát a vízoszlopot, a tengerfenék távolságát és a hang visszaérkezéséhez szükséges időt is felhasználják arra, hogy tökéletes ritmusban kommunikáljanak.
