A tűzkockázatot már a gazdálkodásnál kezelni kell
Magyarországon ennek különösen az aszályos, meleg időszakokban lehet jelentősége. 2026 nyarán a tartós csapadékhiány és a kánikula miatt a Nébih több alkalommal is országos tűzgyújtási tilalmat rendelt el. Júniusban a hatóság arra figyelmeztetett, hogy az extrém száraz biomassza miatt a tüzek már kisebb szél esetén is gyorsan terjedhetnek, és a felszíni tüzek akár koronatűzzé is fejlődhetnek.
A hosszabb távú alkalmazkodás ezért nem merülhet ki a tűzgyújtási tilalmak gyors elrendelésében. Az erdőállományok állapotát, a száraz növényi biomassza mennyiségét, a terület szerkezetét, az utak és tűzoltási felvonulási útvonalak elérhetőségét, valamint a lakott területek és az erdők találkozási pontjait is figyelembe kell venni a kockázatok csökkentésénél.
Ez egyben az erdőgazdálkodás és a katasztrófavédelem szorosabb együttműködését is indokolhatja. A magyar rendszerben ennek már megvannak az intézményi alapjai, hiszen a Nébih tájékoztatása szerint az erdőtűz-megelőzési feladatok végrehajtását az erdészeti hatóság és a katasztrófavédelem is ellenőrzi.
Több adat, gyorsabb döntés
Az uniós rendszer másik fontos eleme a kockázat előrejelzése. Magyarország már bekapcsolódik az EFFIS-be, és a Nébih folyamatosan elérhető erdőtűzveszélyességi előrejelzést működtet.
A következő lépés ezért nem feltétlenül egy teljesen új rendszer létrehozása, hanem a rendelkezésre álló adatok hatékonyabb felhasználása lehet. A műholdas megfigyelés, az időjárási adatok, a növényzet nedvességi állapota és a korábbi tűzesetek térbeli adatai együtt pontosabb képet adhatnak arról, hogy hol és mikor alakul ki kiemelkedő kockázat.
Ennek gyakorlati jelentősége is van: minél korábban azonosítható egy veszélyes térség, annál hamarabb lehet korlátozásokat bevezetni, erőforrásokat átcsoportosítani vagy fokozni a helyszíni ellenőrzést.
A helyreállítás is a megelőzés része
Az új uniós szemlélet a tűz utáni időszakot sem választja le a kockázatkezelésről. A leégett területek helyreállítása ugyanis nem egyszerűen az eredeti állapot visszaállítását jelentheti: a következő tűz kockázatának csökkentése is szempont lehet. A JRC szerint a károsodott területek helyreállítását érdemes a hosszú távú klímaalkalmazkodás és a tűzmegelőzés lehetőségeként kezelni.
Magyarországon így a jövőben várhatóan egyre fontosabb lesz az a kérdés is, hogy milyen erdőt, milyen szerkezetben és milyen termőhelyi adottságok mellett lehet hosszú távon fenntarthatóan létrehozni és fenntartani. Az uniós irány nem egyetlen technológiát vagy fafajválasztást ír elő, hanem kockázatalapú gondolkodást vár el.
A lényeg hogy Magyarországnak a már működő hazai rendszert a változó éghajlati kockázatokhoz kell igazítani: a tűzoltás mellett a megelőzésnek, a korai előrejelzésnek, az alkalmazkodó erdőgazdálkodásnak és a tűz utáni helyreállításnak is ugyanannak a rendszernek a részévé kell válnia.
