Tavasszal dúsan nyíló virágaival díszít, almatermésű bogyói pedig ősszel és télen színezik a tájat. Jól tűri a szárazságot, de mégsem ültetik tömegesen a kertekben.
A rózsafélék családjába tartozó tövises cserje vagy kisebb fa, magassága általában 2-10 méter. Levelei karéjosak, fényes zöldek, virágai fehérek, ritkábban rózsaszínek. Tavasszal – április elején, közepén – tömegesen virágzik; almatermés típusú bogyószerű termése ősszel érik. Sövényekben, erdőszéleken és bokros területeken gyakran találkozhatunk vele.
Ágai tövisesek, ezért természetes védősövényként is használják. A galagonya sok madárfaj számára fontos táplálékforrás ősszel és télen, míg sűrű, tüskés ágrendszere biztonságos fészkelőhelyet nyújt számukra. Friss hajtásait a szarvasok is kedvelik.
Angliában hagyományosan galagonyasövénnyel választották el a legelőket. Amikor megnőtt, baltával megvágták az egyik oldalát úgy, hogy eldőljön, de ne pusztuljon el, majd amikor újra megnőtt, akkor a másik oldalra döntötték meg. Idővel a közepe is benőtt, így aztán nagyon szép, áthatolhatatlan kerítést kaptak.
Sok flavonoidot tartalmaz. Jótékony hatással van a fáradt, túlterhelt, stresszes szívre, javítja a szívizomsejtek aktivitását, serkenti a szívizom vérellátását. Emellett értágító és vérnyomáscsökkentő hatású, segít a vérkeringési problémák enyhítésében, visszaszorítja az érelmeszesedés kialakulását.
• egybibés galagonya
• fekete galagonya
• rózsaképű galagonya
• cseregalagonya
