Ez pedig megnyithatja az utat a parkok fejlesztése, a stresszes helyek – például a várótermek – kialakításának javítása, valamint a természetvédelem előmozdítása előtt olyan madarak révén, melyeknek hangja különösen kellemes az emberek számára – írja a Phys.org.
A kutatók arra kérték az embereket, hogy hallgassanak meg madárdalokat, és értékeljék, mennyire kellemesek, majd ezeket az értékeléseket összevetették a hangok akusztikai jellemzőivel. Így azonosították azokat a legfontosabb tulajdonságokat, amelyek miatt egyes madárdalokat kellemesebbnek érzünk másoknál.
„Az, hogy valaki képes-e felismerni a madarakat a külsejük vagy az énekük alapján, nem befolyásolta azt, hogyan értékelte a hangjukat. Ez arra utal, hogy a madárdal élvezete valami alapvetőbb dologhoz kapcsolódik annál, mint hogy egyszerűen tudjuk, mit hallgatunk.” – mondta a tanulmány vezető szerzője, Dr. Nadine Kalb, a Tübingeni Egyetem kutatója, a Frontiers in Bird Science folyóiratban megjelent cikk szerzője.
Zene a fülnek
A kellemes hangzás szubjektív mérőszám, amelyet az egyéni ízlés is befolyásol. A kutatók feltételezték, hogy bizonyos akusztikai jellemzők – például a nagy amplitúdó, amelyet hangos zajként érzékelünk – kevésbé számítanak kellemesnek. Ugyanakkor azt is feltételezték, hogy bizonyos személyes jellemzők, például az egyén madarakkal kapcsolatos tudása, hatással lehet az ének megítélésére.
„Tízéves korom óta foglalkozom madármegfigyeléssel, bár akkoriban még nem tudtam semmit az ökoszisztéma-szolgáltatásokról vagy az akusztikai elemzésekről” – mondta Dr. Christoph Randler, a Tübingeni Egyetem kutatója, a tanulmány vezető szerzője. „Nagyon érdekelnek az ember és a madarak közötti kapcsolatok.
A kutatók 84 embert vontak be a vizsgálatba, és 123, Németország-szerte gyakori vadon élő madár rövid énekét játszották le nekik. A résztvevőket ezután arra kérték, hogy minden egyes felvételt egytől ötig terjedő skálán értékeljenek: a kellemes hangzásúaknak adva a legmagasabb pontszámot. Emellett olyan kérdésekre is válaszoltak, amelyek madármegfigyelési készségeiket és a madarakhoz való viszonyukat mérték.
Fotó: Kiss Gergő
A kutatók ezt követően elemezték a felvételeket, és megmérték az egyes dalok több jellemzőjét: az amplitúdót, a frekvenciát, a komplexitást – vagyis az énekben található elemek számát és változatosságát –, valamint a sávszélességet, amely azt mutatja meg, milyen frekvenciatartományt használ a madár. Ha egy ének legmagasabb és legalacsonyabb frekvenciája között nagy a különbség, akkor az ének sávszélessége széles. Ezeket az adatokat összevetették a résztvevők által adott kellemességi pontszámokkal és a madarak iránt korábban mutatott érdeklődésükkel.
