„Napjainkban a pincészeteknél egyre több a palackos tétel, a borok nagy része a turizmus keretein belül talál fogyasztóra. Megerősödött a belföldi idegenforgalom a határ nehezebb átjárása miatt, másrészt nem is mindenkinek van pénze külföldre utazni.
Kárpátalján kiváló termálfürdőket, turisztikai látványosságokat találunk, ott vannak az épített örökségek, gondolok itt a munkácsi várra, vagy más történelmi helyekre. A falusi vendéglátás, a falvakban a kis borászatoknál történő borkóstolás tartja a borászatok egy részét életben. A borászatok másik része országos borszaküzletekbe szállít”- hangsúlyozta.
A helyi borok hazai és külföldi borversenyeken mérettetnek meg
„Azt tapasztaltam, hogy ezelőtt 10-15 évvel, amikor egy-egy magyarországi borversenyen részt vettem akár zsűritagként, akár nevezőként, nem mindig szerepeltünk az élvonalban, gyakran voltak hibás, problémás boraink. Ez mára megváltozott, ugyan azt nem mondanám, hogy minden benevezett kárpátaljai bor végez az élen, de azért nagyon szép számmal hoznak el a gazdáink aranyérmeket, különdíjakat”- mutatott rá, hogy a Csávossy György Kárpát-medencei Borversenyen mindkét nevezett bora aranyérmes lett, s a gazdatársai is jól szerepeltek. Így például Sas Krisztián, kárpátaljai borász, aki a kicsik közül – a maga 10 hektárjával – az egyik legnagyobb, kiváló borokat készít.
Érdekes, az ukrán piacon a mai napig a vörösborok iránt még mindig nagyobb a kereslet, a piac pedig meghatározza a termelést. Ezért a kékszőlők telepítése az felerősödött, ma már a vörösborok a termelés felét adják.
Varga István szavaiból kiderült, gondot a kötelező sorkatonai szolgálat, illetve az ezzel járó munkaerő hiány okozza. Ezt pedig nem csak a szőlőtermesztők, hanem az egész mezőgazdaság megérzi. Felmentést csak azok a cégek tudnak adni, akik legalább 1000 hektár szántón gazdálkodnak, ott is csak korlátozott létszámban. A kisgazdaságoknál ez a lehetőség ne áll rendelkezésre, és óriási problémát jelent, hogy nincs aki beüljön a traktorba, már ha egyáltalán van traktor.
Mint a szakember kifejtette, a kárpátaljai traktorpark kiöregedett, ami főként a szántóföldi kultúrákra jellemző. Létezik a „Egán Ede” Kárpátaljai Gazdaságfejlesztési Központ” Jótékonysági Alapítvány, melyen keresztül magyarországi támogatással, több lépcsőben elsősorban ültetvénytraktorokat lehetett beszerezni, de ebből a szántóföldi kultúrák, ahova nagyobb gépekre van szükség kimaradtak.
Ott a régi gépeket használják, melyek nagy része ráadásul az a belorusz traktor, amihez most Ukrajnában nem lehet alkatrészt kapni. Előállt az a helyzet, hogy ezekhez a traktorokhoz Magyarországról szerzik be az alkatrészt, bár ez is nagyon drága, de legalább elérhető. Tehát egyrészt elöregedett vagy használhatatlan a géppark, másrészt nincsen, aki beüljön a traktorba.
Sok helyen parlagon állnak a földterületek
Ezért is sok helyen parlagon állnak a földterületek. Ugyan van néhány nagyobb gazdaság, amelyik bejött Kárpátaljára, de a Kárpátokon túl, Belső-Ukrajnában vannak hatalmas területek. Itt csak kicsik – 20-50-100 hektáros – földeket találunk, éppen alkalmasak családi gazdaságok számára, de a tapasztalatok azt mutatják, a gazdák lassan feladják, mert nem tudnak mit csinálni, minden hektár búza veszteséget termel.
A termőföldek nem jó minőségűek, felment az inputanyagok, az üzemanyag ára, rossz a gépellátottság, s nincsen ember, aki dolgozni tudna. Éppen ezért előtérbe került a fóliás, a primőr zöldségek termesztése, ebből igyekeznek a hely vállalkozások megélni.
