Tenyésztői munkájáról, kedvenc fajairól-fajtáiról, a nagydorogi egyesületi tevékenységéről és a szövetségbeli terveiről beszélgettünk vele.
Szabó Zoltán a Tolna megyei Faddon él feleségével és két gyermekükkel. Alapszakmája állategészségügyi technikus, tehát nem véletlen került közel a kisállattartáshoz. A galambok iránti érdeklődésének részben „genetikai” okai is vannak, apai-anyai ágról is állatszeretetben, falun, a Duna partján, a Tolna megyei Gerjenben nőtt fel.

Tízévesen már a galambpadláshoz odatámasztotta a nagy létrát, és ahogy mászta a fokokat, élete végérvényesen elindult e hobbi irányába. Édesapjának húsgalambjai voltak, de egy, a faluba került pávagalamb látványa nagyon megfogta, és kis idő múlva már tartotta is ezt a fajtát. Iskolái befejezése után, a családalapítást követően saját családi házuknál Faddon ismét tarthatott, akkor már más minőségű pávagalambokat is.
– A galambok beszerzése és tenyésztése során sok jó emberrel találkoztam, kialakultak több tízéves barátságok is. A 2000-es évek elejétől a Tolnai V-214-es Egyesület tagja voltam; az Amerikai Pávagalamb Tenyésztők Egyesületének alapító tagjai között szerepeltem. Körülbelül tíz éven át tartottam őket, főként sárga színben. Ezt követően egyesületi tagságomat kis időre felfüggesztettem, mert a családomra és a munkámra kellett több időt fordítanom. Galambjaim természetesen akkor is voltak…
A parókás galambokról nem mondtam le végleg. 2011-től egyesületi kiállításokon rendszeresen szerepelek, jelenleg a Nagydorogi V-093 egyesület titkáraként is tevékenykedem. Igyekszem az egyesületünket mindenben támogatni, a kiállítások szervezésében aktívan kiveszem a részemet. Szabadidőmben a galambgenetika, -egészségügy, tartási technológiai témákban képzem magam – mondta Szabó Zoltán.
Változatos szárnyaskolónia
Szabóék portáján elég sokféle madár megtalálható. Szabó Zoltán kínai sirálykát, recesszív texánt és amerikai óriáspostát tart, fiának pedig fényseregélye és rulruljai, valamint Magellán-csízei is vannak.

Forrás: Kistermelők Lapja
Jelenleg főként a kínai galambjaival jár kiállításokra, de állított már ki amerikai óriáspostát és korábban parókás galambot is. Az indiai futókacsákat is érdemes megemlíteni még, hiszen a nagydorogi kiállításokon ezek a gyerekek nagy kedvencei. Az indiai futókacsák nagyon dekoratív, eleven vízi szárnyasok. Gazdasági hasznuk is van, a kertben összeszedik a csigákat, rovarokat, gilisztákat.
– Sajnos egyre inkább azt tapasztalom, hogy sokan keverékeket árulnak futókacsaként, így megtévesztik a vásárlókat. Az igazi futókacsa olyan, mint a pezsgősüveg: vékony, egyenes állású roppant megnyerő látványú vízimadár.
Ők kistestű, zömök díszgalambok, a kifejlett egyedek ideális élőtömege 310–350 gramm között mozog. Dajka nélkül is szépen felnevelik fiókáikat. Természetesen köztük is, mint bármely fajtánál, vannak jobban és kevésbé jól nevelő párok is. Több színben tartom őket, a sárga és a vörös a kedvencem, de van sárga-vörös tükrös színváltozatú, sőt mandulaszínű-almond galambom is. Több hazai és külföldi tenyésztővel állok kapcsolatban, így a vérfrissítések megoldottak.

Forrás: Kistermelők Lapja



