2005 tavaszán vásároltam két alföldi tenyésztőtől két-két pár magyar díszpostát. A Gyulán Varga Andrástól vásárolt egyik pár nagyon szép utódokat hozott. Ennek a kék kovácsolt hímnek és sárgaderes tojónak az utódait állítottam ki 2009-ben Nyitrán, az európai szövetség (Entente Européenne d’Aviculture et de Cuniculture, röviden EE) által megrendezett kiállításon. Ez a csapat érdemelte ki a szövetség legmagasabb díját, az Európa Plakettet, én pedig elnyertem az Európa mesteri címet. Ez volt a csúcs, innentől már csak lefelé lehet haladni, de ettől függetlenül természetesen nem adtam fel.

December 29-én múlott két éve annak, hogy a szövetség bejegyezte a színt a magyar díszpostába. A másik nagy tenyésztői eredményem, élményem az, hogy a nagydorogi tenyésztőknek köszönhetően, elsőként a magyar galambfajták közül, a magyar díszpostát bejegyezték az Agrárminisztérium Ágazati Értéktárába.

Tanácsok a tapasztalt tenyésztőtől

– Magyarországon jól ismert az MGKSz által szervezett galambbörze, ahová rengeteg külföldi vevő is érkezik. Mindettől függetlenül nekem az a véleményem, hogy ha valaki megalapozott galambtenyésztést akar indítani, akkor ne ott vásároljon galambot, hanem menjen el egy jó hírű tenyésztőhöz, nézze meg az állományt, és olyan madarakat vegyen, amelyeknek a szüleit és a nagyszüleit is meg tudja mutatni a tenyésztő, mert arra az állományra lehet alapozni. Mert lehet, hogy a börzén vesznek olyan szépnek látszó galambokat, amelyeknek idegenfajta szülei, nagyszülei is vannak, ami aztán visszaüthet. Sokszor az a tapasztalatom, hogy a fiatalok jobban hasonlíthatnak a nagyszülőkre, mint a szülőkre.

Én magam 20 pár körüli állománnyal dolgozom, hol többel, hol kevesebbel. Jelenleg mintegy 60 darab galambom van az idei szaporulattal együtt. Nagy létszám kell ahhoz, hogy ne következzék be rövid időn belül a fajta leromlása, vagy a beltenyészet. Nem szeretem a túl közeli rokonokat. Ezért jelenleg is tartok tisztavérű magyar díszpostát, olyan egyedeket, amelyek nem hordozzák az andalúz színt, amelyet az amerikai óriáspostavérrel vittem be. Szerintem hasznos megtartani mindkét vonalat, még akkor is, hogyha most már olyan jók az andalúzok is, mint a másik díszposták.

Amikor fiókák vannak, rövid csőrűeknek való gyári takarmánykeveréket adok nekik, mert abban rengeteg az aprómag, és jól kiegészíti az általam adott 5-6-7-féle takarmányt. Nyáron a madarak almaecetet is kapnak. Egyrészt azért, mert a savanykás íze jobban elveszi a szomjúságot, másrészt meg – ha minden igaz – baktériumölő hatása is van, és tele van vitaminnal.

Négyféle mészkőőrleményt vagy -készítményt kapnak folyamatosan a galambok, valamint sima mészkőgrittet is. A hasonló termékek közül ki kell tapasztalni, melyik a saját állománynak a legjobb.

A galambok egyébként válogatósak. Például a sima szemű borsót jobban szeretik, mint a ráncosat. A zabot nem eszik meg, mert hegyes, ugyanígy hiába nagyobb a tritikálé fehérjetartalma, a búzát eszik, nem a tritikálét, mert utóbbinak hosszúkás a szeme. Kukoricában is a tört szemet csak szükségből eszik, az ép szemet kedvelik. Szerencsére nálunk a tyúkok megeszik azt is, amit a galambok meghagynak.