A legérdekesebb kérdés ezen belül is talán az, a kibocsátott madarak milyen mértékben járulnak hozzá a ragadozófajok állományának növekedéséhez, szaporodásához, valamint milyen hatással vannak az említett kibocsátott fajok a vad állományra.
A szeptember 4-én, a brit környezetvédelmi, élelmezési és vidékügyi minisztérium által elindított kezdeményezés egyebek mellett a biodiverzitásra, a védett élőhelyekre, a járványügyi kockázatokra, az állatjólétre, valamint a természetes erőforrások használatára is kiterjed. A kutatás eredményei számos okból sem mellékesek, a fácán- és fogolytenyésztés és -kibocsátás hosszú ideje fontos része a vidéki életnek, számos munkahelyet biztosít, több vállalkozás és helyi közösség megélhetését támogatja.
Már a program elkezdése előtt vannak a kibocsátásra vonatkozó korlátozások Angliában, például bizonyos természetvédelmi területeken, illetve azok 500 méteres körzetében fácán és vörös fogoly kibocsátásához engedély szükséges.
Az eredmények a hazai vadgazdálkodás szempontjából is relevánsak, mivel Magyarországon a fácánnal való gazdálkodás jelentős része szintén tenyésztésre és vadászati célú kibocsátásra épül – az Országos Vadgazdálkodási Adattár 2025/2026-os adatai szerint országosan közel 500 ezer fácán és 14 ezer fogoly kihelyezése történt meg. Mindez azonban nemcsak a vadászatot érinti. Tenyésztőtelepek, takarmányozással foglalkozó vállalkozások, vadászatra jogosultak, vadászatszervezők, hivatásos vadászok, vadásztatásra specializálódott szálláshelyek és más vidéki szolgáltatók bevétele kapcsolódhat közvetve vagy közvetlenül a fácánvadászatokhoz.
Valószínűleg nem is az a kérdés, lesz-e a jövőben tenyésztett fácán kihelyezése és annak vadászata, sokkal inkább az, hol történik a kibocsátás, milyen mértékben, mekkora a visszavadászott mennyiség, milyen kakasok vagy tojók kerülnek ki a területre és milyen arányban (hiszen a tenyésztett tyúkok fészekalj-felnevelő képessége sokkal szerényebb, mint vad társainak), és a területen megmaradó kibocsátott mennyiség milyen mértékben járul hozzá a kibocsátás helyéhez közel élő ragadozófajok táplálékszerzéséhez, az utódfelneveléshez. Továbbá a kibocsátás egyszerre tekinthető fenntarthatósági, természetvédelmi, állatjóléti kérdésnek is, a vidékgazdasági érdekek figyelembevétele mellett.
