A rendszer az egyed jólétének romlását az alábbi szinteken méri:

1. Enyhe: Rövid ideig tartó, kismértékű kedvezőtlen állapot. Az állat képes gyorsan alkalmazkodni (például rövid időre megváltoztatja az útvonalát, de a táplálkozása zavartalan).

2. Közepes: Érzékelhető jóléti csökkenés, amely már hatással van az állat állapotára. Például tartós stresszhormonszint-emelkedés vagy kismértékű testsúlycsökkenés az élelemért való versengés fokozódása miatt.

3. Súlyos: Jelentős és tartós fizikai vagy mentális károsodás. Sérülések, krónikus betegségek vagy a normális viselkedés (például pihenés, szaporodás, táplálkozás) teljes feladása.

4. Nagyon súlyos: Elviselhetetlen mértékű fájdalom vagy stressz, amelynek során az egyed elveszíti kontrollját a környezete felett (például folyamatos támadások, súlyos bénulás).

5. Halálos kimenetelű: A szenvedés közvetlenül halálhoz vezet. A rendszer itt különösen a haldoklás időtartamát és intenzitását vizsgálja (például egy ragadozó általi gyors pusztulás kevesebb szenvedéssel jár, mint egy élősködő okozta lassú legyengülés).

Ez az adat azután az invazív faj okozta gazdasági kár mértéknek is az egyik mutatója lehet.

A közleményt jegyző kutatók szerint a természetvédelmi stratégiákba és a politikai döntéshozatalba be kell emelni az AWICIS szempontrendszerét. Különösen sürgetőnek tartják a szigorúbb biológiai biztonsági intézkedéseket a globális kereskedelemben, hogy megakadályozzák az ismert kártékony fajok további terjedését. A tanulmány végkövetkeztetése egyértelmű: a biológiai sokféleség megőrzése nem csupán statisztikai kérdés, hanem erkölcsi kötelesség is az ökoszisztémák érző lényeivel szemben.

Az oldalt összeállította:
Bottlik Imre