A kevés alom hatékonyságát különféle ásványi alomkezelők – például zeolit- vagy bentonitalapú készítmények – is javíthatják, mert megkötik a nedvességet és csökkentik az ammóniaképződést. Ahol pedig lehetőség van rá, gumimatracokkal vagy gumiburkolattal mérséklik a felhasznált alom mennyiségét.
Alternatívát jelenthet a bálázott kukoricaszár vagy a repceszalma is, bár ezek tulajdonságai eltérnek a hagyományos gabonaszalmáétól, ezért alkalmazásuk mindig az adott állatfajtól és tartástechnológiától függ.
Ha nagyon szűkös az alomkészlet, munkával pótolható: a napi többszöri trágyaeltávolítással és a pihenőhelyek szárazon tartásával sokat lehet javítani az istálló higiéniáján. A húsmarhák és juhok pedig – megfelelő időjárási körülmények között – jól tarthatók száraz, szélvédett kifutókban is. Minél kevesebb időt töltenek zárt istállóban, annál kisebb az alomszükséglet.
Etetésben is csak kényszermegoldás
Dr. Orosz Szilvia az Állatorvostudományi Egyetem Takarmányozástani és Klinikai Dietetikai Tanszék adjunktusa is hangsúlyozza, hogy a széna és a szalma nem helyettesíti egymást.
Nagy Péter charolais-tenyésztő eddig is használt szalmát a TMR-ben, elsősorban a megfelelő szárazanyag-tartalom biztosítására.
– Korábban két kilogrammot kaptak belőle az állatok, most valószínűleg ötöt kell adnom, mert valamivel pótolni kell a kieső takarmányt – fogalmaz. – A szalmát nyugodtan lehet használni szárazanyagként, de mellette más takarmányokkal is számolni kell. Kukoricaszilázs, lucerna, kukoricaszár-szilázs, CGF, ezek együtt tudnak működni, de ehhez számolni kell a takarmányadagokat.
Bránya Roland szintén egyre nagyobb arányban épít különféle ipari melléktermékekre, amelyek ismert beltartalmi értékeik miatt jól beilleszthetők a takarmányozásba. A szalmát azonban ő sem tudja teljesen kiváltani, ugyanis a rostot valamivel biztosítani kell. A szakemberek ugyanakkor arra figyelmeztetnek: a takarmányozásban alkalmazott helyettesítésekhez megfelelő ismeretek szükségesek. Egy rosszul összeállított takarmányadag a termelés csökkenését, a szaporodásbiológiai mutatók romlását vagy akár egészségügyi problémákat is okozhat.
Az állattartóknak meg kell szokniuk, hogy minden bálát a lehető leghatékonyabban kell felhasználniuk. A jövő egyik legfontosabb kérdése így már az lesz, hogyan tudunk kevesebből is biztonságosan gazdálkodni. A takarmányozásban és az almozásban alkalmazott helyettesítő megoldások pedig minden gazdaságban egyedi mérlegelést igényelnek. Mielőtt új alapanyagot vezetünk be, érdemes takarmányozási szakember vagy állatorvos véleményét is kikérni, különösen tenyészállatok esetében.
