Fák a klímavédelemben
Az agrárerdészet egyik fontos szerepe a szénmegkötés. A fák a fotoszintézis során a légköri szén-dioxidból szenet kötnek meg, amely a biomasszában, majd a talajban is tárolódhat.
Szabó Orsolya szerint ugyanakkor a szénmegkötést nem lehet leegyszerűsíteni arra, hogy minél több fát ültetünk, annál kedvezőbb az eredmény. Egy erdő vagy faállomány szénmegkötése az életkorral és a termőhellyel is változik, ezért a rendszerek szénmérlegének értékelése összetett feladat. A fatermékekben ugyanakkor a megkötött szén hosszabb ideig is megmaradhat.
Magyarországon a mezővédő erdősávokról az erdőtervezési kötelezettség miatt viszonylag sok adat áll rendelkezésre.
A szénmegkötés pontos meghatározása azonban komoly kutatási feladat. Terepi méréssel a föld feletti és föld alatti biomassza is vizsgálható, ez azonban idő- és munkaigényes. A távérzékelés egyre több országban használható nagyobb területek vizsgálatára, Magyarországon viszont ennek alkalmazása az ilyen kisebb agrárerdészeti rendszerekben még korlátozott. A harmadik lehetőség a modellezés, amelyhez azonban sok változót kell figyelembe venni.
A gyakorlatban még sokat kell tanulni
A Soproni Egyetem kutatói két különböző agrárerdészeti rendszert is vizsgálnak. Az egyik egy Fertődön található, mintegy egyhektáros köztes termesztési kísérlet, ahol nemesnyár-klónok között málna, ribiszke és szeder termesztése zajlott. A kutatások során talajmintavételeket, hozamvizsgálatokat és biomassza-szénméréseket is végeztek.
A kísérlet arra is fényt derített, hogy a túlzott árnyékolás problémát okozhat. Ahogy a nyárfák koronája növekedett, a málna hozama és bogyómérete visszaesett. Emiatt minden második faegyedet eltávolítottak, ezt követően pedig ismét kedvezőbb eredményeket tapasztaltak. A vizsgálat azt is megmutatta, hogy a nemesnyár szárazabb körülmények között jelentős vízigénye miatt nem feltétlenül ideális választás minden köztes termesztési rendszerben.
A másik vizsgált terület Földesen egy mintegy 1,5 hektáros mezővédő erdősávrendszer, amelyet egy biogazdálkodó alakított ki. A nyolc, fajgazdag fasorral kialakított rendszerben a fák és cserjék virágzási idejét úgy válogatták össze, hogy február végétől egészen szeptember közepéig folyamatos virágzást biztosítsanak. Ennek a méhészet szempontjából is jelentősége van.
A kutatások során itt is vizsgálták a talaj széntartalmát, a szélsebesség és a talajnedvesség változását.
A vizsgálatok alapján a mezővédő erdősáv átlagosan mintegy 2 tonna szén megkötését eredményezte hektáronként évente, ami közel áll az irodalomban szereplő 2,4 tonnás átlaghoz.
A tervezésen múlik a rendszer működése
Az agrárerdészeti rendszerek egyik legfontosabb tanulsága, hogy a fa önmagában még nem oldja meg a termőhelyi problémákat. A megfelelő fafaj, a térállás, a vízellátottság, az állatállomány és a mezőgazdasági kultúra összehangolása nélkül akár a kívánttal ellentétes eredmény is kialakulhat.
Szabó Orsolya előadása azt is megmutatta, hogy az agrárerdészetben még számos kérdésre keresik a választ. A kutatók és a gazdálkodók tapasztalatai egyaránt fontosak, hiszen az eltérő termőhelyek és gazdálkodási célok miatt nincs mindenhol alkalmazható, egyetlen recept.A szemléletváltás nem feltétlenül azt jelenti, hogy a hagyományos mezőgazdasági területeket teljes egészében fás rendszerekké kell alakítani. Inkább annak átgondolását, hogy hol és milyen formában lehet a fákat úgy bevonni a gazdálkodásba, hogy azok a termelési célok mellett a talaj-, víz- és klímavédelmi szempontokat is szolgálják.
