Nem az utód hiánya, hanem a bürokrácia a fő akadály
A kutatás egyik fontos eredménye, hogy a gazdaságátadásnak nem feltétlenül az utód hiánya a legnagyobb akadálya. Az utód hiánya csak 10–20 százalék körüli arányban jelent meg problémaként. Sokkal inkább a támogatási rendszerek bonyolultsága, a jogi és hatósági ügyintézés, illetve az egyes vagyoni helyzetek rendezetlensége okoz nehézséget. Problémát jelenthet például az osztatlan közös tulajdon, a gazdasághoz tartozó lakóingatlan helyzete, egy már elnyert pályázat átadása vagy akár a helyrajzi számok pontatlansága is.
Érdekes továbbá, hogy a gazdák elsősorban ügyvédektől, jogászoktól, szaktanácsadóktól, falugazdászoktól és könyvelőktől fogadnának el segítséget. A szakpolitikai eszközök közül a válaszadók leginkább az átadott gazdaság fejlesztéséhez és az átadás költségeihez nyújtott pénzügyi támogatást, valamint az adminisztratív eljárások egyszerűsítését tartanák fontosnak. A tudásátadásnál pedig különösen erős igény mutatkozik a személyre szabott tanácsadásra és egy „egyablakos” tanácsadási pontra, ahol egy helyen lehetne jogi, pénzügyi, adózási és egyéb kérdésekben segítséget kapni.
A generációváltás nem időponthoz köthető
Kovács-Honvári Patrícia, az AKI munkatársa négy európai ország – Franciaország, Ausztria, Írország és Finnország – példáján keresztül mutatta be, hogyan próbálják másutt kezelni a generációváltás problémáját. A közös tanulság szerinte az, hogy ahol működik a generációváltás, ott nem egyetlen eseményként vagy szerződéskötési dátumként tekintenek rá, hanem több éven át tartó tanulási és együttműködési folyamatként.
A bemutatott országok eltérő pontokra helyezik a hangsúlyt. Franciaországban az új belépők számára kialakított, jól látható egyablakos belépési és felkészítési pont a fontos. Ausztriában a fiatalok bevonására és a közösségi megoldásokra helyeznek nagyobb hangsúlyt. Írországban a föld alacsony mobilitása miatt – ahol évente kevesebb mint a földterületek 1 százaléka cserél gazdát – a partnerségi és úgynevezett share farming modellek kerültek előtérbe. Finnország pedig az agráriumot élhető életpályaként próbálja támogatni. A generációváltást ezért öt egymásra épülő szakaszban lehet elképzelni: az utódok „kitermelését”, az átadó és átvevő egymásra találását, a közös gazdálkodás kialakítását, a professzionális kísérést, majd az átadás utáni időszak támogatását.
