Virágporból a méhek jóval kisebb készletekkel rendelkeznek, mint mézből, és még megfelelő kínálat esetén sem raktározzák el korlátlan mennyiségben. A méhcsaládok virágporgyűjtő tevékenységének egyik szabályozó tényezője valószínűleg éppen a begyűjtött virágpor mennyisége. Emellett több tanulmány is azt mutatja, hogy minél több virágpor áll rendelkezésre, annál szorgosabban fiasít a család. Ez igaz például a kora tavaszi időszakra, amikor a méhek részben még az előző évben elraktározott virágportartalékaikat fogyasztják. Ugyanakkor az is igaz, hogy minél nagyobb mennyiségű virágpor áll rendelkezésre, annál rövidebb a kifejlett méhek élettartama. Több virágpor hatására több lesz tehát a fiasítás, de nem feltétlenül lesz több a méh. Ezt támasztja alá az is, hogy a rendelkezésre álló virágpormennyiség és a méhcsalád nagysága között semmilyen statisztikai összefüggést nem sikerült bizonyítani.

A méheknek a benne található fehérjék, illetve aminosavak, ásványi anyagok és vitaminok miatt van szükségük a virágporra. A különböző növények virágporának fehérjetartalma világszerte 2,3–61,7 százalék, a hazai növényfajok esetében körülbelül 10–40 százalék, átlagosan mintegy 40 százalék. Nagy ingadozások figyelhetők meg a vegetációs időszakok során: átlagosan a májusban virágzó növények virágpora adja a legnagyobb mennyiségű fehérjét. Kísérletek során a 23–30 százalékos fehérjetartalom bizonyult a mézelőméhek számára a legmegfelelőbbnek. A legtöbb hordásnövény virágporában elegendő mennyiségben vannak jelen azok az esszenciális aminosavak, amelyeket a méhek nem tudnak más anyagokból előállítani. Kivétel ezalól például a pitypang, amely csak kevés arginint tartalmaz. De eléggé valószínűtlen, hogy a pitypang virágpora hiánytüneteket okozna, mivel vele egy időben számos más hordásnövény is virágzik.

A kukorica virágpora egészségromláshoz vezetett

Különösen a kukoricáról feltételezik, hogy egy, a méhek számára létfontosságú tápanyag hiánya miatt szerepe lehet a méhcsaládok vontatott fejlődésében. Egy kísérlet során, amelyben többek között a würzburgi egyetem is részt vett, különféle méhcsaládokat kísérleti sátrakban vagy virágporkeverékkel, vagy virágporpótlóval, vagy kizárólag kukorica virágporával etettek. A virágporkeverékkel etetett méhek jobban fiasítottak, és tovább is éltek, mint azok, amelyeket csak kukorica-virágporral vagy virágporpótlóval etettek. Mivel a kukorica virágpora elegendő fehérjét tartalmaz, a kísérlet során azonban különösen sokat fogyasztottak belőle a méhek, a kutatók azt feltételezik, hogy ezzel a hisztidin aminosav hiányát vagy más, nem vizsgált vitamin, ásványi anyag vagy szterol hiányát próbálták ellensúlyozni. Egy másik, francia tanulmányban a kutatók laboratóriumi kísérletekben etettek a méhekkel olyan virágporokat, amelyeket méhcsaládok gyűjtöttek az ország nyugati részén fekvő mezőgazdasági területeken.

Egy osztrák áttekintő tanulmánynak, amelyet a grazi egyetem készített, sikerült kimutatnia, hogy a virágpor sok vitamint tartalmaz. Noha a méhek feltehetőleg nem szorulnak rá a virágporból származó C-vitaminra, a B6-vitaminok csoportjába tartozó piridoxin már nagyon is fontos számukra a fiasítás sikeres felneveléséhez. A szintén a virágporban található A-, D-, E- és K-vitaminok hatására kiterjedtebb lesz ugyan a fiasítás, ám ezek a vitaminok mégsem számítanak esszenciálisnak. Az ásványi anyagok kérdése még sok kutatást igényel. Néhány növény, például a fehér here virágpora kiváltképpen kiegyensúlyozott arányban tartalmaz ásványi anyagokat, míg például a napraforgóé, alacsony foszfortartalma miatt, nem mondható kiegyensúlyozottnak. Nátrium általában csak igen kis mennyiségben található a virágporokban, amit a méhek feltehetőleg „koszos víz” felvételével ellensúlyoznak.

Ha nem áll fenn semmilyen hiány – és változatos szerkezetű táj esetében rendszerint ez a helyzet –, akkor nem igényelnek különleges virágport sem, hanem úgyszólván a mennyiségre hajtanak: a helyben, időszakosan megtalálható, nagy mennyiségű virágport adó hordásnövényekről gyűjtenek, egyébként pedig a kevésbé tömegesen előforduló növényekről is. A specializáltabb vadméhfajokkal ellentétben a mézelőméhek nem annyira válogatósak. A növények tápanyagtartalmában fennálló eltérések a különféle eredetű virágporok keverékében egyenlítődnek ki. Itt tehát azt a veszélyt is számításba kell venni, hogy a méhek olykor mérgező virágport is begyűjtenek. Csak akkor okoz gondot az, ami egyébként előny, hogy a méhek nem kötődnek egyetlen növényfajhoz sem, amikor a változatos hordás lehetősége erősen lecsökken, és hosszabb időn át főleg egyetlen tápanyagszegény monokultúra virágpora áll a méhek rendelkezésére.

Malte Frerick cikkét a Deutsches Bienen-Journalból ismertette:
Kernács Rebeka