Mi történik, ha télen sem töltődnek vissza a talajok?
A magyar növénytermesztés szempontjából kulcsfontosságú lenne a téli félév vízutánpótlása. A vegetációs időn kívül kisebb a párolgás, ezért az ekkor lehulló csapadék jóval nagyobb arányban képes a mélyebb talajrétegekbe szivárogni. Ha az őszi és téli csapadék nem pótolja a hiányt, akkor a következő tenyészidőszak már úgy kezdődhet, hogy nincs tartalék a talajban.
Ez egészen más helyzet, mint amikor egy csapadékos tél után következik száraz június vagy július. Mélyen átnedvesedett talajból a gabonafélék, a kukorica, a napraforgó és különösen az évelő növények gyökerei még heteken keresztül képesek vizet felvenni. Ha azonban a talajprofil eleve száraz, a növény már tavasszal kizárólag az aktuálisan lehulló csapadéktól függ. A mezőgazdasági aszály ilyenkor sokkal korábban kezdődik.
Meddig képesek alkalmazkodni a szántóföldi növények?
A növényeknek természetesen jelentős alkalmazkodóképességük van. Mélyebbre növeszthetik gyökérzetüket, csökkenthetik a levélfelületüket, zárhatják sztómáikat, módosíthatják fejlődési ütemüket. A növénynemesítés pedig szárazságtűrőbb fajták és hibridek előállításával tovább növelheti ezt a képességet. Ennek azonban fiziológiai határa van. A sztómazárás például csökkenti a vízvesztést, egyúttal viszont korlátozza a szén-dioxid felvételét és ezáltal a fotoszintézist. A növény tehát túlélhet, de kevesebb termést produkál.
Különösen érzékeny a kukorica. Hazai vizsgálatok is azt mutatják, hogy az aszály terméscsökkentő hatása általában erősebb a kukoricánál, mint a búzánál. Súlyos aszályos években a kukoricatermés egyes térségekben több mint 50 százalékkal visszaeshet. Ez részben magyarázza a magyar vetésszerkezetben zajló átalakulást is. A kukorica termőterülete az elmúlt évtizedben jelentősen zsugorodott, egy 2026-ban megjelent hazai vizsgálat szerint a 2015-ös mintegy 1,15 millió hektárról 2025-re 770 ezer hektár környékére esett.
A búza részben kedvezőbb helyzetben van, mert vegetációjának jelentős része a hűvösebb, kisebb párologtatású időszakra esik, és mire a legnagyobb nyári hőségek megérkeznek, közelít a betakarításhoz.
A napraforgó jó szárazságtűrésű növényként ismert, mélyre hatoló gyökérzete miatt valóban jobban átvészel rövidebb vízhiányokat, de korántsem aszályfüggetlen. Magyarországi vizsgálatok szerint a napraforgó-termő területek jelentős része ugyancsak érzékeny a mezőgazdasági aszályra.
Az egymást követő száraz évek sokkal veszélyesebbek
Egyetlen száraz év után egy csapadékos tél még nagyrészt visszaállíthatja a talaj vízkészletét. Más a helyzet akkor, ha két-három vagy akár több száraz év követi egymást. Ekkor már úgynevezett aszályörökség alakulhat ki.
Csökken a mélyebb talajrétegek nedvességtartalma, süllyedhet a talajvíz, kisebb lesz a folyók és víztározók utánpótlása, és az öntözéshez rendelkezésre álló vízkészlet is szűkülhet. Vagyis éppen akkor nő meg az öntözés iránti igény, amikor a felhasználható víz mennyisége válik bizonytalanabbá.
A szántóföldön ennek egyik következménye az egyre nagyobb termésingadozás. Bizonyos térségekben a korábban nagy hozamú, de magas vízigényű kultúrák termesztési kockázata annyira megnőhet, hogy már nem a maximális terméspotenciál, hanem a termésbiztonság lesz az elsődleges fajtaválasztási szempont.
Felértékelődnek a talaj vízmegtartását javító technológiák is, mint a szervesanyag-tartalom növelése, a növényi maradványok felszínen tartása, a takarónövények megfelelő alkalmazása, a fölösleges talajbolygatás csökkentése és a talajtömörödés megelőzése. Ezek azonban vizet nem teremtenek. Legfeljebb hatékonyabban őrzik meg azt, ami rendelkezésre áll.
A gyümölcsösben a következő évek termése is veszélybe kerülhet
A többéves növénykultúrák helyzete még összetettebb. Egy búzatábla vagy kukoricaállomány a betakarítás után megszűnik, a következő évben más faj vagy fajta kerülhet a helyére. Egy alma-, cseresznye-, kajszi- vagy dióültetvény viszont húsz-harminc évig ugyanazon a helyen áll. A fa nem tud elvándorolni a megváltozott klíma elől.
Tartós szárazságban először csökken a hajtásnövekedés és a gyümölcsméret, romolhat a színeződés és a gyümölcs minősége. Erős vízhiánynál korai lombhullás, napégés és gyümölcshullás következhet. A probléma azonban a következő évre is átnyúlik. A gyümölcsfák virágrügyei jelentős részben már az előző vegetációs időszakban differenciálódnak. Ha ekkor a növény erős víz- és hőstresszt szenved, a következő évi virágzás és terméshozás is károsodhat.
Több egymást követő aszályos év már a vázágak és a gyökérzet pusztulását is előidézheti, gyengítheti a fákat, és növelheti bizonyos kórokozókkal és kártevőkkel szembeni fogékonyságukat.
Új ültetvények esetében ezért a termőhely kiválasztásánál már nem elegendő a múlt harminc-negyven évének klímájából kiindulni. Azt is mérlegelni kell, milyen hőmérsékleti és vízellátási viszonyok várhatók az ültetvény élettartamának második felében. Az öntözhetőség lassan ugyanúgy termőhelyi adottsággá válik, mint a talajtípus vagy a domborzat.
