Az erdők nem tudnak néhány év alatt alkalmazkodni
Az erdészetben még nagyobb időléptékkel kell számolnunk. Egy ma telepített erdőnek több évtized múlva is életképesnek kellene lennie. Hazai tapasztalat már van arra, milyen következménye lehet több egymást követő száraz évnek. A 2000–2004 közötti aszályos időszak Délnyugat-Magyarországon jelentős bükkpusztulást váltott ki. A szárazság legyengítette a fákat, majd másodlagosan kártevők és kórokozók is megjelentek.
Az erdei fák esetében tehát a szárazság hatása gyakran nem azonnali. Először csökken az éves növedék, ritkul a korona és romlik a fa kondíciója. A következő aszály már egy eleve legyengült állományt ér. Magyar erdészeti kutatások szerint két-három egymást követő száraz év után a mortalitás jelentősen megemelkedhet még az állomány uralkodó fái között is. A meleg, száraz periódusok emellett kedveznek számos erdészeti kártevő és kórokozó felszaporodásának.
Különösen veszélyeztetettek lehetnek a bükk alacsonyabban fekvő állományai, de a kocsánytalan tölgyesek sem tekinthetők korlátlanul szárazságtűrőnek. Klímamodellek alapján az Alföld és az ország alacsonyabb térségeinek erdészeti klímája jelentősen átalakulhat. Egyes forgatókönyvek szerint a század végére a sztyepp jellegű klímakategória válhat uralkodóvá, miközben a bükk számára optimális klímaterület nagymértékben visszaszorulhat.
Mikortól mondhatjuk ki, hogy öntözés nélkül nem lehet zöldséget termeszteni?
Erre nem lehet egyetlen évszámot megadni, mert nagy különbség van növényfaj, termőtáj, talajtípus és termesztési időszak között. Ősszel vagy kora tavasszal termesztett rövid tenyészidejű zöldségfélék kedvező évjáratban továbbra is megtermelhetők öntözés nélkül. Kiskerti körülmények között pedig egészen más termésbiztonság is elfogadható, mint egy árutermelő gazdaságban. Üzemi, piacra termelő kertészet esetében azonban a kérdésre lényegében már ma megadható a válasz.
Versenyképes és kiszámítható szabadföldi zöldségtermesztést Magyarország jelentős részén már nem célszerű biztosított öntözési lehetőség nélkül tervezni.
A FruitVeB már a 2022-es rendkívüli aszály tapasztalatai alapján úgy fogalmazott, hogy öntözés nélkül versenyképes zöldség-gyümölcs termesztés hazánkban már nem képzelhető el. Ráadásul abban az évben még az öntözött kultúrákban is 20–30 százalékos termésdepresszió fordult elő, mert a szélsőséges hőséget és a légköri aszályt maga az öntözés sem tudta teljesen ellensúlyozni.
Ez fontos különbség. Az öntözés ugyanis a talaj vízhiányát képes mérsékelni, a 38–40 Celsius-fokos levegőt és az alacsony relatív páratartalmat azonban nem szünteti meg.
Nem csak több öntözésre van szükség
Kézenfekvőnek tűnik azt mondani, hogy ha szárazabb lesz az éghajlat, egyszerűen többet kell öntözni. A valóságban Magyarország vízgazdálkodási problémája ennél jóval összetettebb. Az alkalmazkodás első lépése az lenne, hogy a lehulló és az országba érkező vízből minél többet tartsunk vissza.
A talajban, a tájban, tározókban, holtágakban, mély fekvésű területeken és ahol lehetséges, a talajvíz utánpótlásával. Az intenzív csapadék gyors elvezetésére épülő szemléletet egyre inkább a vízmegtartásnak kell felváltania.
A termőföldön ehhez olyan talajszerkezet szükséges, amely képes befogadni a vizet. A magasabb szervesanyag-tartalmú, jó aggregátumszerkezetű talaj nagyobb vízmennyiséget raktározhat és gyors zápor idején is jobb beszivárgást biztosíthat. Ezzel párhuzamosan szükség lesz hatékonyabb öntözőrendszerekre, szárazságtűrőbb fajtákra, átalakuló vetésszerkezetre, megfelelőbb vetésidőre és egyes térségekben akár egészen új növényfajokra is.
