A cikkben szereplő képek forrása:
Wikimedia Commons,
pollution.sustainability-directory.com
A quorum quenching, vagyis a baktériumok közti jelátvitel gátlásán alapuló takarmány-adalékanyagok ígéretes eszközt jelentenek az antibiotikum-használat mérséklésére, miközben hozzájárulnak az állatok egészségének és a termelés hatékonyságának javításához. A jövőben a takarmányozás fontos elemévé válhat a bélben élő mikrobák közti kommunikáció célzott szabályozása.
A felfedezést követő néhány év során széles körben alkalmazták a különböző antibiotikumtörzseket tartalmazó készítményeket. Ennek köszönhetően nagyságrendekkel csökkent a fertőzés miatt bekövetkezett halálesetek száma, jelentősen lerövidült a kezelések időtartama, a felülfertőződés kockázata pedig lényegesen alacsonyabbá vált. Az antibiotikumok széles körű elterjedése drámai változásokat hozott mind a humán-, mind az állategészségügy területén, ám a közelmúlt felfedezései ezen gyógyszerek alkalmazásának árnyoldalaira irányították a figyelmet: az antibiotikum-rezisztenciára.
Az antibiotikum-rezisztencia azt jelenti, hogy a baktériumok az alkalmazott gyógyszerekkel szemben ellenállóvá válnak, így a fertőzéseket többé nem lehet ilyen módon kezelni. Az ellenálló képességben különbséget teszünk az öröklött, a fajspecifikus és a szerzett között – amikor egy kórokozóra egyre kevésbé hat az antibiotikum. A takarmányozás szempontjából ez utóbbi bír különös jelentőséggel.
Antibiotikum a gyakorlatban
Az antibiotikumok alkalmazásának sarokköve, hogy a beteg az adott kórokozóra hatásos gyógyszert a szükséges ideig és a megfelelő dózisban kapja. Amennyiben nem körültekintően választják ki a készítményt, vagy tartósan, illetve feleslegesen alkalmazzák, akkor az a baktérium az adott gyógyszerre rezisztenssé válhat. Ez a veszély a közelmúltig az állattenyésztésben is fennállt, ahol úgynevezett szubterápiás dózisú antibiotikumokat gyakran kevertek a takarmányba vagy az ivóvízbe. A készítményeket többnyire hozamfokozási céllal alkalmazták, aminek következtében csökkentett adagolással „steril” béltraktust alakítottak ki. Kezdetben az elsődleges cél a kórokozók visszaszorítása volt, azonban a legtöbb esetben a teljes bélflóra áldozatául esett ennek a gyakorlatnak, sőt, a táplálékláncon továbbhaladva az embereket megbetegítő baktériumok is rezisztenssé váltak az adott antibiotikumra.
Az antibiotikumok „elvesztése” nagyon komolyan érintette a takarmányozást is, hiszen globális jelenség, hogy koncentrálódik a termelés, egyre kevesebb embernek kell egészséges élelmiszerrel ellátni az egyre növekvő számú népességet. Emiatt kulcsfontosságúvá vált a gazdaságosság, hiszen lényeges, hogy egységnyi területen milyen mennyiségű élelmiszer állítható elő. Ez a növénytermesztésen túl az állati termékek előállítására is igaz, néhány napos csúszás a rotációban jelentős veszteségekkel járhat. Az antibiotikumok eddig segítségünkre voltak ebben, de az Európai Unióban 2006 óta új módszereket kell alkalmazni a takarmányozásban. Mindemellett a kutatók arra is rájöttek, hogy az antibiotikumok sok esetben hatástalanok az úgynevezett biofilmben található kórokozókkal szemben.
