– Korábbi szemlélet alapján a vadgazdálkodási szakemberek a nagyvadállományt alulhasznosították, ennek utóhatását pedig most láthatjuk.

A modern, adatalapú vadgazdálkodás törekvései arra összpontosulnak, hogy ezt az alulhasznosított állományt visszaszorítsuk, majd a folyamat végén egy olyan állománnyal gazdálkodhassunk, ami lehetővé teszi a fenntartható, egyben szinten tartó hasznosítást.

Azon túl, hogy szakmai hibának véli az alulhasznosítást, elmulasztott lehetőségnek látja, hogy a vadásztársadalom nem mutatja be kellő súllyal és megfelelő megjelenési formában a társadalom felé mindazokat a tevékenységet, amiket megtesz a vadállományért. Ha ezekre akkora figyelem terelődne, mint az elejtett vad trófeáját megmutató, dicsekvő posztokra, egészen más szemüvegen keresztül lehetne láttatni a vadászatot.

Majd a jövő eldönti

Szó se róla, a vadász legyen büszke az elejtésből szerzett trófeára (a szó győzelmi jelvényt jelent – egyáltalán nemcsak agancsokról, szarvakról, fogakról van szó, hanem bármilyen olyan emlékről, ami a vadászt a sikeres vadászatra emlékezteti), hiszen a magyar vadászhagyományokhoz és vadászati kultúrához trófeacentrikus vadászat is hozzátartozik.

Tehát ennek elrejtése nem várható el a vadászoktól, ugyanakkor el kell fogadni, hogy a vadászhagyományokat nem ismerő emberek számára ez a dicsekvési forma meglehetősen visszatetsző. Hogy miként lehet a témában konszenzusra jutni, azt majd a jövő eldönti.

A vadgazdálkodás és vadászat nélkül tehát nem lehetséges a vadállomány fenntartható kezelése, bármennyire is elítélendőnek látszik sokak számára ez a tevékenység. Ráadásul a vadgazdálkodás társadalmi szolgáltatásokat is végez.  Tudományos megközelítéssel, észérvekkel, szakmai véleményekkel és leginkább valóban hatékony munkával,  idővel talán jobb belátásra bírható a társadalom azon része, akik most az érzelmeik irányította vadászatellenes megnyilvánulásaikat sértő, indulatos, ítélkező formában teszik közzé a közösségi médiában.