A Fási-tenyészet és a legeltetés

Konrád évekkel ezelőtt kinézte magának az úgynevezett Vajda-laposi erdőt. A nemzeti parktól bérelt legelőt erdő veszi körül, a közepén egy csatorna folyik keresztül, így ideális élőhely nemcsak Konrád állatai­nak, de a parlagi sasnak, mocsári teknősnek, hattyúnak is.

Nagyon szeretem ezt a helyet, mert az erdő alatt a ligetes részekben most is olyan zöld a fű, mint tavasszal.

A legelőt Konrád három részre osztotta, ebből ottjártunkkor a második részen voltak az állatok, a harmadikon a legnagyobb hőkupola idején is zöldellt a fű és virágzott a magyar sóvirág. Persze itt is vannak olyan részek, amelyek kiszáradtak, de a csatorna és az erdő megfelelő talajvízszintet tart.

A legelőn három állatfaj négy fajtája legel együtt: a magyar szürke marha, az aubrac, a magyar házi bivaly és a magyar parlagi szamár.

A gazda naponta legalább négyszer jön ki itatni, amihez a tiszta vizű és még a kánikulában is jó hozamú csatornából szivattyúzza a friss vizet. Az itatóhoz először a szamarak érkeznek, hogy még a marhák előtt innivalóhoz jussanak, majd a marhák a rangsor szerint, végül a bivalyok, amelyeknek itt van a dagonyájuk is.

Klímaváltozás

–Természetesen a klímaváltozás hatásait mi is érezzük. De a Vajda-laposi legelőm nem szárad ki, mert ezek valamikor laposabb, aljasabb részek voltak, így itt teljesen más a fű. Ennek is van persze hátas része, ahol ki van égve, de azért ott az erdő sokat pótol.

Konrádnak tehát érzéke, helyismerete és szerencséje is van a legelőterületével, de azt mondja, ha bármilyen kezdeményezés lenne a környéken a talajvízszint növelésére, és abba anyagilag be kellene szállni, gondolkodás nélkül megtenné. Látja ugyanis, hogy az öntözésnek, az elárasztott földeknek milyen jótékony hatásuk van. Meg amúgy is, optimista ember.

Bízom benne, hogy találunk megoldást, és magunk mögött hagyjuk majd ezt a pár rossz évet, és visszaáll a Hortobágyon a talajvíz szintje, hiszen tavaly azért itt nekünk nem volt olyan rossz évünk.

Ennek ellenére Konrád úgy látja, a most következő időszakban sok állattartó, főként azok, akik nem ebből élnek, fel fogják adni. És nemcsak a kicsik, hanem a nagyobbak is.

– És azok fogunk fennmaradni, akik ebbe még mindig pénzt, munkát, energiát teszünk. A kisgazdaságban, ahol kevés az állat, nagy szakmai tudással és jó szaporítóanyaggal kell gazdálkodni. Nagyon sok olyan állattartót tudok, aki ilyen-olyan bikával fedeztet, mégsem tud minőséget előállítani. Persze ezeket az állatokat is el tudta adni, amikor nem volt más. De most, hogy az unióba a Mercosur-országokból és Ausztráliából is érkezik marhahús, megrémültek. Én viszont nem félek attól, hogy nem fogom tudni eladni a tenyészállatomat. De ennek az a kulcsa, hogy minőséget termelek. Számomra visszaigazolás a most eladott bikám is. Mert nem én kerestem a vevőket, hanem ők jöttek, és keresnek ma is.