Betakarításának hagyományos ideje a késő ősz, amikor a levelek már sárgulnak, vagy az első fagyok károsították őket. De miért előnyösebb ilyenkor felszedni a gyökerét, és mitől lesz a frissen reszelt torma olyan csípős, hogy még a szemünket is könnybe lábasztja?
Ősszel a gyökérben halmozódnak fel a tartalékok
A torma (Armoracia rusticana) évelő növény, amely a vegetációs időszakban nagyméretű leveleivel fotoszintetizál. Az előállított szerves anyagok egy részét gyökereiben raktározza. A gyökerek különösen nyár végén és ősszel gyarapodnak, ezért a korai betakarítás csökkentheti a „termés” mennyiségét.
A késő ősszel felszedett, hideghez alkalmazkodott gyökerek általában jobban tárolhatók. A szakmai ajánlások ezért október végétől a talaj tartós átfagyásáig javasolják a betakarítást.
Miért csak reszeléskor válik igazán csípőssé?
A torma jellegzetes ízét nem egyszerűen a gyökérben eleve jelen lévő illóolaj adja. Szöveteiben glükozinolátok találhatók, amelyek közül különösen fontos a szinigrin. Amikor a gyökeret elvágjuk vagy lereszeljük, a sejtek megsérülnek, és a glükozinolátok kapcsolatba kerülnek a mirozináz nevű enzimmel.
A reszelés után hozzáadott ecet savas közege fékezi az enzim működését, ezért az ecetezés időpontjával a készítmény csípőssége is szabályozható. A frissen reszelt torma ugyanakkor fokozatosan veszít erejéből, mert az illékony vegyületek eltávoznak.
Hogyan tároljuk a termést?
A felszedett gyökerekről távolítsuk el a leveleket, majd a sérülésmentes példányokat hűvös, párás helyen tároljuk. Erre alkalmas lehet a nedves homokkal töltött láda vagy a hűtőszekrény is. A kiszáradás rontja a minőséget, a túl meleg tárolás pedig gyorsítja az öregedést.
A torma szaporítására a vékonyabb oldalgyökerek használhatók. A talajban maradó gyökérdarabokból új növények fejlődhetnek, ezért a torma könnyen elterjedhet a kertben. Őszi betakarításakor tehát nemcsak a termés minőségére, hanem a növény terjedésének szabályozására is érdemes gondolni.
A torma és igényei…
A torma (Armoracia rusticana) Kelet- és Közép-Európából származik, ahol vadon is előforduló, őshonos növény. Már az ókorban is ismerték és használták gyógy- és fűszernövényként. Magyarországon rendkívül fontos kultúrája van, a hajdúsági torma ráadásul elismert hungarikum.
A torma egy kifejezetten ellenálló, évelő növény, amelynek sikeres termesztéséhez az alábbi környezeti igényeket kell biztosítani:
Talajigény: A legfontosabb tényező a torma számára. A mélyrétegű, laza, tápanyagban gazdag, jó vízgazdálkodású humuszos homok- vagy vályogtalajokat kedveli. Kötött, agyagos talajban a gyökerek elágazóvá, fásássá és nehezen betakaríthatóvá válnak.
Fényigény: Napos vagy félárnyékos helyen fejlődik a legjobban. Teljes árnyékban a lombozata megnyúlik, a gyökérfejlődés pedig elmarad a várttól.
Vízigény: Közepes vízigényű, de a kiegyensúlyozott növekedéshez és a lédús, megfelelő méretű gyökérzet kialakulásához igényli a rendszeres nedvességet, különösen a nyári, intenzív növekedési időszakban.
Kifejezetten fagyálló, a hazai teleket gond nélkül átvészeli a földben. A mérsékelten meleg éghajlatot kedveli.
Gondozási igény: Bár igénytelennek tűnik, a szép, egyenes piacos gyökerekhez sok törődést kíván. Nagyüzemi és kerti termesztésben is elterjedt módszer a fejlődő tormagyökerek oldalhajtásainak „fattyazása” (lehegyezése), ami komoly kézi munkát igényel
Mélymulcs: természetes védelem a kertben – Magyar Mezőgazdaság
A gyönyörű gyilkos, amely életeket ment – egy extrém gyógynövény… – Magyar Mezőgazdaság
