Mit írnak elő a jogszabályok?
Zsolt történetét a „Kertépítés előtt állók és kertépítők csoportjában” osztotta meg azzal a szándékkal, hogy felhívja a problémára a figyelmet. Ezt alátámasztva utána néztünk, milyen feltételrendszernek kell megfelelni, amikor fát szeretnénk ültetni, hiszen valljuk be őszintén: amikor kertészkedésre adjuk a fejünket, nem a jogszabályok átolvasása jár elsődlegesen a fejünkben. Pedig a faültetés nem csupán kertészeti, hanem biztonsági és építési kérdés is. A településrendezési és építési követelmények alapszabályzatáról szóló 280/2024. (IX. 30.) kormányrendelet 50. §-a kimondja, hogy a fákat úgy kell telepíteni, hogy gyökérzetük és ágrendszerük ne károsítsa a telken vagy a szomszédos telkeken található építményeket.
A rendelet a fa kifejlett mérete alapján az épülettől és az ingatlan kerítésétől való legkisebb távolságot is meghatározza:
– Nagy lombkoronájú fa és nagy méretű örökzöld esetén legalább 3 méter.
– Közepes lombkoronájú fa és közepes méretű örökzöld esetén legalább 2 méter.
– Kis lombkoronájú fa és kis méretű örökzöld esetén legalább 1 méter.
Ezek az előírások a rendelet szerinti telepítési helyzetekre vonatkoznak, és a helyi építési szabályzat további követelményeket is meghatározhat. A felsorolt távolságok betartása önmagában nem garantálja, hogy a gyökérzet nem okoz problémát egy föld alatt futó csatornánál vagy más közműnél.
Mellékletében többek között az illatos császárfa (Paulownia tomentosa) és a smaragdfa (Paulownia elongata) is szerepel. A szabályozás a közhasználatú területek növénytelepítését is érinti, ezért fontos különbséget tenni a közterületi és a magánkerti ültetés között.
A jogszabályi besorolást mindig a növény pontos azonosítása alapján érdemes megítélni.
Nem csak a császárfa okozhat gondot
A közösségi médiában megosztott tapasztalatok között a turkesztáni szil és az akác is előkerült. Más kerttulajdonosok nyárfáról, papíreperfáról és egyéb erőteljes növekedésű fákról számoltak be, amelyek gyökérzete burkolatokat emelt meg, építmények közelébe terjedt vagy a közművek környezetében okozott problémát.
A turkesztáni szil (Ulmus pumila) gyors növekedésű, szárazságtűrő fafaj, amelyet gyakran ültetnek sövényként vagy takarónövényként.
Az akác (Robinia pseudoacacia) erőteljes gyökérsarjképzésre képes, és megfelelő körülmények között nagy területet foglalhat el. A nyárfák és egyes fűzfajok szintén jelentős gyökérzetet fejleszthetnek, ezért közművek közelében különös körültekintést igényelnek.
A gyökerek sok esetben a már meglévő csőrepedéseken, hibás illesztéseken keresztül jutnak be a vezetékekbe. A talaj nedvessége, a cső állapota, a fa mérete, a rendelkezésre álló élettér és az ültetési hely egyaránt befolyásolja a kockázatot.
Az ökológiai kockázatot is külön kell kezelni: egy növény inváziós jellege nem ugyanaz, mint az épületekben vagy közművekben okozott kár.
Hogyan előzhetjük meg a problémákat?
A faültetés előtt érdemes a növény várható, kifejlett méretéből kiindulni. Nem elegendő azt nézni, mekkora a csemete vásárláskor, vagy milyen gyorsan ad majd árnyékot. A lombkorona mellett a gyökérzet fejlődésével, a fa vízigényével, sarjadzási hajlamával és a rendelkezésre álló talajterülettel is számolni kell.
A legfontosabb szempontok:
– A közművek helyének ismerete: ültetés előtt érdemes tisztázni, hol fut a vízvezeték, a szennyvízcsatorna, a gázvezeték és az elektromos kábelek nyomvonala.
– Megfelelő ültetési hely: a jogszabályi minimumtávolságok betartása mellett a fa várható gyökérzetének is elegendő helyet kell hagyni.
– A faj tulajdonságainak ellenőrzése: kertészeti szakember segítségével célszerű kiválasztani a telek méretéhez, talajához és a környező építményekhez illő fajt.
– A helyi szabályok megismerése: az országos előírások mellett az önkormányzati rendeleteket és a helyi építési szabályzatot is érdemes áttekinteni.
– A meglévő vezetékek állapota: különösen régi csatornák esetén fontos a megfelelő állapot és a hibátlan illesztések biztosítása.
Aki gyorsan növő fát szeretne a kertjébe, annak nem kell feltétlenül lemondania az árnyékról. Érdemes azonban olyan, a helyi adottságokhoz illő fajt választania, amely hosszú távon is megfelelően elfér a rendelkezésére álló területen.
A faültetés évtizedekre szóló döntés. Egy jól megválasztott növény sokáig értékes része lehet a kertnek, míg egy rossz helyre telepített fa költséges problémákat okozhat. A megfelelő fajválasztás és a környezet előzetes felmérése ezért nem felesleges óvatosság, hanem a későbbi károk megelőzésének egyik legfontosabb eszköze.
