Jogi és adminisztratív feltételek Magyarországon
Elsőre meglepőnek tűnhet, hogy ilyen egzotikus állatot szinte akárki tarthat Magyarországon. A Bennett-kenguru Magyarországon nem minősül veszélyes állatnak, ebből következik, hogy magánszemélyek is tarthatják. Ugyanakkor az általános állatvédelmi jogszabályokat szigorúan be kell tartani.
Beszerzésükkor kritikus fontosságú a megbízható tenyésztő kiválasztása. A beltenyésztés elkerülése végett a hazai tenyésztők is gyakran importálnak friss vérvonalakat (például Hollandiából vagy Belgiumból), amihez az Európai Unión belüli TRACES rendszeren keresztüli hatósági állatorvosi engedélyezés és dokumentáció szükséges.
Elhelyezés és tartási körülmények
A legfontosabb zoológiai alapszabály, hogy a kenguru nem szobakutya, ezért ne is úgy tekintsünk rájuk. A panellakásban vagy zárt házban, pelenkában történő tartás jó ötletnek tűnhet, hisz a közösségi médiában láthatók erre extrém példák. De a mesterségesen, cumisüvegből nevelt egyedeknek is etológiailag teljesen természetellenes ez. Ezek zsákmányállatok, hatalmas mozgásigénnyel.
Fotó: Penny, Pixabay
A kerítés alsó részét érdemes megerősíteni a kóbor kutyák, rókák behatolásának és a kiásás megakadályozására, esetleg a kerítés földbe süllyesztésével. Hazánk klímáját viszonylag jól bírják. Ugyanakkor a csapadékos, fagyos téli napokon elengedhetetlen számukra egy száraz, huzatmentes, vastagon almozott fa vagy tégla építésű házikó, ahová a hó és a jég elől behúzódhatnak. Kifejezett fűtésre általában nincs szükségük, de a tartós mínuszokban a fagyási sérülések (fül, farok) elkerülésére oda kell figyelni.
Takarmányozás és emésztésélettani sajátosságok
Takarmányozási szempontból a kenguruk tápanyagigénye a kistestű kérődzőkéhez (pl. juhok) tehető a leginkább hasonlóvá, bár emésztőrendszerük anatómiája eltér azokétól. Alaptakarmányuk a nyári időszakban a friss, jó minőségű legelőfű és a különféle lombok.
Ezt egészíthetjük ki speciális kengurutáppal vagy jó minőségű lucernapellettel. Kedvelt nedves takarmányok a gyökérzöldségek (sárgarépa), a káposztafélék és mértékkel a cukorszegény gyümölcsök is. Kiemelt figyelmet kell fordítani arra, hogy a kifutó területén és annak határán ne legyenek mérgező dísznövények (pl. tuja, tiszafa, leander, aranyeső). Bár a vadonban egyes ausztrál fajok tolerálják a helyi mérgező növényeket, a hazai flóra toxikus fajai végzetesek lehetnek számukra.
