A kert másik része egyben a legmélyebb terület is, ezért adódott az esőkert gondolata. A burkolt felületekről és a tetőkről jut oda a víz, emellett odavezettük az ivókút csurgó vizét is, ami rendszeres nedvességet ad. Az esőkertet száraz élőhelynek, önfenntartó rendszernek alakítottuk ki olyan növényekkel, melyek bírják a részleges vízborítottságot, de nem nedves élőhelyről származnak.
Hidat terveztünk, és így aki kíváncsi, azon át tud menni a kis tanösvényre, ami bemutatja az esőkertet, a növényeket, megmagyarázza, miért fontos a vízmegtartás. Az ivókutat és az esőcsatornát mesterséges patak köti össze. Mivel a kerületben gyakori a homoktalaj, aminek jó a vízelnyelő képessége, pangó víz nem alakul ki az esőkertben. A bekötőcsatorna pedig bármikor lekapcsolható a tetőrendszerről, ha a lakóközösség meggondolná magát.
• Hogyan alakították ki az esőkertet?
– A helyi adottságú törmeléktalajra geotextíliát terítettünk, amire 30 cm vastag vízmegtartó drénréteg került kavicsból, illetve rőzsekötegeket is helyeztünk el benne. Ezt a módszert rendszeresen alkalmazzuk, mert a rőzseköteg felszívja a vizet, majd megtartja. Efölött 12 cm vastag rétegben 4-8 mm-es mosott kavics van, amit egy réteg geotextília zár le. Erre 15 cm vastag folyami homok került, majd 20 cm vastag komposzttal dúsított termőföld, amit 5 cm vastag ásványi mulcs zár le. Az ültetőközegbe kerültek a növények.
• Épült automata öntözőrendszer a parkban?
– A teljes park területén van automata öntözőrendszer, ami a növények eredésekor nagyon sokat számít. Mivel a kert átadása után történt csak meg a vízbekötés, öntözés nélküli volt az első nyár 2024-ben. Ekkor csak lajtkocsiról tudták megoldani a vízpótlást, ezért az első száraz, csapadékmentes nyár után nagy volt a növényveszteség.
