Nagy viták alakultak ki a tarvágás körül: a laikus szemlélő ezt gyakran az erdő pusztításának nevezi. A látványt sokan sokkolónak tartják, a korábbi fás vegetáció helyén nyílt felszín marad, az új erdő kialakulása pedig hosszú időt vesz igénybe. Fábián Attila szerint azonban a beavatkozás szakmai megítéléséhez több szempontot is vizsgálni kell.

Nem egyformák a magyar erdők

Magyarország erdei nem egyformák – fogalmaz a rektor. Más megközelítést igényel egy természetközeli, őshonos fafajokból álló, védett erdő, mint egy faültetvény, egy akácos, egy nemes nyaras vagy egy károsodott, átalakításra szoruló állomány. Ezért a tarvágást sem lehet minden erdőtípusban azonos módon megítélni.

ezekben az állományokban a folyamatos erdőborítás fenntartása, a természetes felújítás és a kíméletesebb erdőkezelés kerülhet előtérbe. Más állományokban azonban a szabályozott tarvágás az erdő megújításának vagy fafajösszetétele átalakításának egyik eszköze lehet.

A döntésnél azt is mérlegelni kell, milyen állapotú az erdő, mi indokolja a beavatkozást, és mi követi azt. Az erdőgazdálkodás ugyanis nem ér véget a fakitermeléssel: az erdőfelújítás, a fiatal állomány ápolása és az erdővédelem ugyanúgy része a folyamatnak.

Kitermelés után megújításnak kell következnie

A tarvágásokkal kapcsolatos bírálatok egyik visszatérő eleme, hogy a fakitermelés után üresen marad a terület. Fábián Attila hangsúlyozza: az erdőgazdálkodás része az erdő megújítása is, a magyar szabályozás pedig erdőfelújítási kötelezettséget ír elő. Az erdészeti munka tehát nem ér véget a faanyag kitermelésével, az erdészeknek további felelősségük van a gazdálkodásban. Az erdőfelújítás módját az adott termőhelyhez és állományhoz kell igazítani, és a természetes folyamatokra építő erdőkezelés sem jelenti azt, hogy minden esetben beavatkozás nélkül kell hagyni a területet. A természetvédelem és az erdőgazdálkodás nem szükségszerűen egymással szemben álló célok – hangsúlyozza.

Egyes őshonos erdőtársulások megújulását aktív kezelés is segítheti, de a beavatkozás indokoltságát minden esetben az adott erdő ökológiai állapota és a kitűzött cél alapján kell megítélni.

Miközben a társadalom egyre több szolgáltatást vár az erdőktől – a biodiverzitás megőrzésétől a klímavédelemig és a rekreációig –, ezek költségei nem mindig jelennek meg az erdőgazdálkodók bevételeiben.