Pedig a háttérben ennél jóval összetettebb folyamatok állhatnak. Saját tapasztalatom szerint a jó szaporodásbiológiai eredmények nem a véletlenen múlnak, hanem a gondos megfigyelésen, a megfelelő takarmányozáson és a gyors beavatkozáson.

A sikeres vemhesülés első feltétele a jól felismerhető ivarzás. Ha ezt nem vesszük észre időben, könnyen kimarad egy ciklus, ami akár három hét veszteséget is jelenthet. Ezért mindig érdemes naponta többször figyelni az állatokat. A nyugtalanság, a gyakori bőgés, a többi tehén ugrálása, a tiszta nyálkafolyás vagy a csökkent takarmányfelvétel mind árulkodó jelek lehetnek.

Előfordulhat, hogy a tehén folyamatosan ivarzónak tűnik, de az is, hogy hosszú ideig egyáltalán nem mutat ivarzási tüneteket. A ciszta önmagától ritkán oldódik meg, ezért állatorvosi vizsgálatra és szükség esetén hormonkezelésre van szükség. Minél hamarabb felismerjük, annál nagyobb az esély arra, hogy az állat ismét tenyésztésbe állítható.

A megfelelő vitamin- és ásványianyag-­ellátás szintén alapvető szerepet játszik a termékenységben. Kiemelten fontos az A-, D- és E-vitamin, valamint a szelén, amelyek hozzájárulnak a petefészek normális működéséhez, az embrió fejlődéséhez és a méh egészségéhez. A béta-karotin különösen ismert arról, hogy javíthatja az ivarzás intenzitását és a sárgatest megfelelő működését. A cink, a réz és a mangán hiánya szintén kedvezőtlenül befolyásolhatja a szaporodásbiológiai mutatókat.

Ha az állat energiahiányos, anyagforgalmi problémákkal küzd, vagy valamilyen gyulladás alakul ki, az embrió könnyen elpusztulhat még azelőtt, hogy a vemhességet megállapítanánk. Ezért az ellés utáni időszak megfelelő takarmányozása, a jó kondíció fenntartása és a betegségek megelőzése legalább olyan fontos, mint maga a termékenyítés.

A gyakorlatban sajnos előfordul, hogy egy-egy tehén minden kezelés ellenére sem lesz újra vemhes. A szaporodásbiológiai okok a selejtezések egyik leggyakoribb csoportját jelentik. Ide tartozik a tartós meddőség, az ismétlődő termékenyítések ellenére elmaradó vemhesülés, a petefészekciszták, a méhgyulladások, a visszatérő embrióelhalások vagy a két ellés között elhúzódó időszak. Gazdasági szempontból ezek jelentős veszteséget okoznak, hiszen a nem vemhes tehén tovább fogyasztja a takarmányt, miközben nem termel annyi értéket, mint egy megfelelően szaporodó állat.

Éppen ezért a megelőzésre érdemes a legnagyobb hangsúlyt fektetni.

A sikeres szaporodásbiológia nem egyetlen beavatkozáson múlik, hanem számos apró tényező összehangolt működésén. Ha időben felismerjük a problémákat, és következetesen odafigyelünk az állatokra, azzal a vemhesülési arány javul, valamint a gazdaság jövedelmezősége is. A jól szaporodó tehén ugyanis amellett hogy egészségesebb, hosszabb ideig marad a termelésben, ami minden tejtermelő gazdaság egyik legfontosabb célja.