Szokatlan helyről jöhet a segítség a veszélyes kártevő ellen

Az eredmény azt jelzi, hogy a kabóca a denevérek zsákmányállatai között is megjelenik. A DNS kimutatása ugyanakkor nem árulja el pontosan, hogy egy-egy denevér hány példányt fogyasztott el, és azt sem, hogy a denevérek zsákmányszerzése milyen mértékben befolyásolja a kártevő helyi állományát.

A kutatók a rovar fejlődési szakaszai és a DNS-kimutatás eredményei között is összefüggést kerestek. A kártevő akkor került elő gyakrabban, amikor a kifejlett egyedei repültek. Ennek egyik lehetséges magyarázata, hogy a nagyobb testű, repülő rovarok könnyebben válhatnak a denevérek zsákmányává, mint a fiatal fejlődési alakok. Az eredmény azonban önmagában nem mutatja meg, hogy a denevérek a különböző fejlődési szakaszokban milyen hatékonysággal vadásznak a kabócára.

A denevérek a kártevők megfigyelésében is segíthetnek

A kutatás jelentősége nem pusztán abban rejlik, hogy két denevérfaj táplálékában is azonosították a kabócát. A vizsgálat egy olyan módszer lehetőségét is bemutatja, amely a jövőben hozzájárulhat az inváziós rovarok jelenlétének felderítéséhez.

A hagyományos felmérések során a szakemberek a növényeken, fatörzseken vagy más felületeken keresik a kártevő egyedeit, tojáscsomóit és a károsítás jeleit. Ez azonban nem mindig egyszerű: a fiatal rovarok nehezen észrevehetők, a tojáscsomók pedig olyan felületeken is előfordulhatnak, ahol könnyen elkerülik a figyelmet.

A DNS-alapú vizsgálatok kiegészíthetik ezeket a módszereket. Ha egy területen élő denevérek ürülékmintáiban kimutatható a keresett rovar genetikai anyaga, az jelezheti, hogy a kártevő a denevérek vadászterületén jelen van. Ez segíthet a további célzott megfigyelések helyének kijelölésében. A denevérek általában kolóniákban élnek, és az ismert kolóniák alól könnyebb begyűjteni az ürülékmintákat.

A módszernek ugyanakkor korlátai is vannak. A negatív eredmény nem feltétlenül jelenti a kártevő hiányát, hiszen a denevérek nem minden rovart fogyasztanak el, és a DNS sem feltétlenül mutatható ki minden mintából.

A pozitív eredmény pedig nem ad önmagában pontos információt a kártevő egyedsűrűségéről vagy a fertőzött terület kiterjedéséről.

Magyarországon is fontos lehet a korai felismerés

A pöttyös lámpahordó-kabóca magyarországi megjelenése miatt a faj megfigyelése hazánkban is különös jelentőséget kapott. A kártevő több mint száz növényfajon képes táplálkozni, a szőlő mellett több gyümölcs-, és számos erdei-, illetve díszfa is a tápnövényei közé tartozik. A hazai hatóságok ezért megkezdték a szükséges növényegészségügyi intézkedéseket, és a lakosságot is arra kérik, hogy gyanús észlelés esetén tegyenek bejelentést.

A denevérek vizsgálata érdekes kiegészítő lehetőséget kínálhat a kártevő nyomon követésére, de az amerikai eredményekből még nem következik, hogy a magyarországi állományt is fogyasztják a hazai denevérek. Ehhez külön vizsgálatokra lenne szükség, amelyek feltárják, hogy a Magyarországon élő fajok étrendjében megjelenik-e a kabóca.

Az is további kutatást igényel, hogy a denevérek zsákmányszerzése mennyire képes befolyásolni a kártevő terjedését. A mostani eredmények elsősorban azt mutatják meg, hogy a denevérek táplálkozásának molekuláris vizsgálata hasznos információkat szolgáltathat egy inváziós rovar jelenlétéről.

A természetes ellenségek szerepének megismerése fontos része lehet a kártevők elleni védekezésnek, de a korai felismerést, a célzott megfigyelést és a hatósági intézkedéseket egyelőre nem helyettesítheti.

A denevérek ürülékének vizsgálata mindenesetre új eszközt adhat a kutatók kezébe ahhoz, hogy jobban megértsék az inváziós rovarok és természetes ellenségeik kapcsolatát.