A kutyák hatásának méréséhez a projekt indulása előtt GPS-nyakörvekkel látták el prérifarkasokat és a prérirókákat. Ezek segítségével összehasonlíthatják a két faj mozgását és területhasználatát az juhászkutyák megjelenése előtti és utáni időszakban. Maguk a kutyák is GPS-nyakörvet viselnek, így a kutatók pontosan követhetik, hol tartózkodnak a csorda mellett.
Az így gyűjtött adatokból kiderülhet, hogy a kutyák valóban távol tartják-e a prérifarkasokat, és ha igen, ez miként befolyásolja a kisebb rókák élőhelyválasztását.
A természetvédelem és az állattartás érdekei találkozhatnak
A texasi juhászkutyákat hagyományosan elsősorban juhok és kecskék védelmére alkalmazzák. Ahhoz, hogy a szarvasmarhák mellett is tudjanak dolgozni, külön képzésre volt szükség. Bill Costanzo, a Texas A&M AgriLife juhászkutya-szakértője és munkatársai olyan képzési módszert dolgoztak ki, amely segíti a kölykök biztonságos összeszoktatását a náluk jóval nagyobb testű állatokkal.
A szakember szerint a projekt során olyan eljárásokat alakítottak ki, amelyek a későbbiekben más gazdaságokban is alkalmazhatók lehetnek. Ha a módszer beválik, a juhászkutyák szarvasmarhatartásban történő szélesebb körű alkalmazása további kutatási lehetőségeket is megnyithat.
Fotó: Tim Strater, Wikimedia commons
„A prérik és a hozzájuk kötődő élővilág természeti örökségünk és a gazdálkodási hagyományaink részei” – hangsúlyozta Haley Sloan.
A kutatás sikere ráadásul kettős előnnyel járhatna.
A kutyákat idén nyáron engedték össze a szarvasmarhákkal a Rita Blanca Nemzeti Gyepterületen. A hároméves vizsgálat még túl korai szakaszban jár ahhoz, hogy tudományos következtetéseket lehessen levonni, az eddigi tapasztalatok azonban biztatóak: a gazdálkodó egyelőre egyetlen borjút sem veszített el ragadozók támadása miatt.
A kutatók abban bíznak, hogy a kedvező tapasztalatok nemcsak az állattartásban, hanem a prérirókák védelmében is megmutatkoznak majd.
