A zselatinszerű anyag előállításához évente több millió állat bőrére van szükség, a hiányzó mennyiséget pedig egyre nagyobb arányban Afrikából szerzik be. A kereskedelem nemcsak a szamárállományokat veszélyezteti, hanem a vidéki közösségek megélhetését is, különösen a nőkét és a gyermekekét – írja a Phys.org.
Lauren Johnston, az Afrikával folytatott kínai kereskedelem szakértője több éven át vizsgálta a szamárkereskedelmet. Nemrég megjelent China, Africa and the Market for Donkeys című könyvében azt mutatja be, hogyan vált egy hagyományos gyógyászati készítmény iránti kereslet globális állatvédelmi és társadalmi problémává.

Fotó: MMG/Csatlós Norbert
Egy hagyományos kínai készítmény hajtja a keresletet
A szamárbőrök iránti kereslet növekedésének hátterében az ejiao áll, amelyet szamárbőrből kivont zselatinból állítanak elő. A hagyományos kínai orvoslásban évezredek óta használják, többek között fáradtság, szédülés, száraz köhögés és menstruációs rendellenességek kezelésére, valamint a nők egészségének támogatására.
Korábban kézzel készítették, és főként a császári udvar elitje fogyasztotta, ipari méretű előállítása azonban csak az elmúlt néhány évtizedben indult meg. A készítmény feltételezett egészségügyi hatásait magas kollagéntartalmával és a feldolgozás során keletkező bioaktív peptidekkel magyarázzák.
Az ejiao piaca időközben jelentősen kibővült: a gyógyszerként forgalmazott termékek mellett ma már sütemények, italok, kozmetikumok és különféle wellness-készítmények alapanyagaként is felhasználják. A termékek ára széles skálán mozog, a prémiumkategóriás változatokért akár több ezer jüant is elkérhetnek. A kínai piac mellett Hongkongban, Tajvanon, az Egyesült Államokban, Európában, Ausztráliában és Délkelet-Ázsiában is van kereslet iránta.
Afrika lett a kereskedelem fő beszerzési területe
Amikor 2010 körül a kínai ejiaoipar egyre nehezebben jutott elegendő szamárbőrhöz, a kereskedők Afrika felé fordultak. A kontinensen él a világ szamárállományának mintegy kétharmada, így hamar a kínai ipar egyik legfontosabb beszerzési területévé vált. Elsőként Etiópia, Kenya és Tanzánia került a kereskedelem középpontjába, de idővel gyakorlatilag az egész kontinens érintetté vált. Egyetlen szamárbőr ára Kínában a 400 dollárt is meghaladhatja.
A magas felvásárlási árak miatt sok állatot akkor is értékesítenek, ha a családoknak továbbra is szükségük lenne a munkájukra, hátas- vagy igavonó állatként.
A kereskedelem jelentős része ráadásul informális csatornákon zajlik, a távoli, nehezen ellenőrizhető határszakaszok és az országonként eltérő szabályozás pedig megnehezíti a visszaszorítását.

Fotó: Lynn Greyling, Pixabay
Tanzánia példája jól mutatja a problémák összetettségét. Az ország egy idő után feladta annak kísérletét, hogy kontinensszintű megállapodást hozzon létre a kereskedelem megállítására. A kenyai határon keresztül zajló csempészet megfékezése, a vágások számának és körülményeinek ellenőrzése, valamint a megfelelő tenyésztési programok kialakítása egyaránt nehézségekbe ütközött.


