Tizenöt éves moratóriumot hirdettek a szamárbőrök kereskedelmére
A kereskedelem visszaszorítására afrikai szinten is történtek lépések. A 2022-es első Pánafrikai Szamárkonferencián az Afrikai Unió, a tanzániai kormány és más afrikai országok képviselői, valamint állatvédő szervezetek és kutatók vitatták meg a helyzetet. A tanácskozás eredményeként megszületett a Dar es-Salaami Nyilatkozat, amely 15 éves, kontinensszintű moratóriumot sürgetett a szamarak bőrükért történő levágására.
Az Afrikai Unió 2024 februárjában, a 37. csúcstalálkozóján támogatta a kezdeményezést. A végrehajtás azonban nem egyszerű: a tagállamoknak saját jogszabályaikat is módosítaniuk kell, majd következetesen be kell tartatniuk azokat.
Dél-Afrika korlátozásai például azt eredményezték, hogy a beszerzés egy része a szomszédos Lesothóba helyeződött át, ahol a vágóhidak működési és állatvédelmi előírásai kevésbé szigorúak.
A vidéki családok megélhetése is veszélybe került
Az ejiaoipar becslések szerint évente 4–5 millió szamárbőrt igényel, amit Kína saját állománya nem képes biztosítani. A hiányt nagyrészt a nem megfelelően szabályozott, elsősorban Afrikából származó import fedezi. A brit Donkey Sanctuary állatvédő szervezet szerint Kína évente több mint hárommillió szamárbőrt importál, ezek 25–35 százaléka pedig ellopott állatokból származik.
Fotó: Marco Torrazzina, Pixabay
A szamarak Afrikában évszázadok óta nélkülözhetetlen munkaállatok: vizet, tűzifát és mezőgazdasági terményeket szállítanak, különösen a száraz, nehezen megközelíthető térségekben. Egy állat birtoklása hetente mintegy ötórányi munkát takaríthat meg a nőknek, a gyermekeknek pedig legalább tíz órát.
Dél-Afrikában például egy szamár, amelyért a 2010-es évek végén még körülbelül 30 dollárt fizettek, 2022-re már 125 dollárért kelt el.
Az állatok elvesztése vagy megfizethetetlenné válása közvetlenül érinti a háztartások jövedelmét, élelmezésbiztonságát és a gyermekek iskoláztatását. A kereskedelem emellett félelmet, bizalmatlanságot és konfliktusokat is szül a helyi közösségekben.
A szakértő szerint a problémát tovább súlyosbítja, hogy a szamárbőrök illegális kereskedelme összefüggésbe hozható a szervezett bűnözéssel, az állatok embertelen levágásával és az állategészségügyi kockázatokkal is. A jelenség így messze túlmutat az állatvédelem kérdésén: egyszerre veszélyezteti az afrikai szamárállományokat és azokat a vidéki közösségeket, amelyek számára ezek az állatok a mindennapi megélhetés alapját jelentik.
