A szenzoros megfigyelés önmagában nem javítja a paradicsom minőségét, de pontosabbá teheti a hőmérséklet, a fény, az öntözés és a tápanyagellátás szabályozását. Egy friss áttekintés szerint ez a beltartalmi és érzékszervi tulajdonságokra is hatással lehet.
Az üvegházi paradicsom termesztésében egyre nagyobb szerepet kapnak a szenzorhálózatok, az IoT-rendszerek és a mesterséges intelligenciával támogatott döntéstámogató megoldások. Az Agronomy folyóiratban megjelent áttekintő tanulmány azonban fontos különbséget tesz: nem maga a mérés javítja a termés minőségét, hanem azok a termesztési beavatkozások, amelyeket a szenzorok által szolgáltatott adatok alapján hajtanak végre.
A görög kutatók áttekintették, hogyan hat a hőmérséklet, a fény, a relatív páratartalom, az öntözés, a sótartalom, a tápanyagellátás és a szén-dioxid-koncentráció a paradicsom fizikai, érzékszervi és beltartalmi tulajdonságaira. Külön figyelmet fordítottak a likopinra és más karotinoidokra, a fenolos vegyületekre, a C-vitaminra, az antioxidáns kapacitásra, valamint az oldható szárazanyag-tartalomra, a színre és a keménységre.
Az egyik legfontosabb tényező a hőmérséklet. A likopin bioszintézise 12 °C alatt és 32 °C felett gátolt lehet. A magas, 30 °C körüli vagy azt meghaladó terméshőmérséklet már visszafoghatja a likopin felhalmozódását, ami a termés színét is befolyásolhatja. Ugyanakkor a magasabb hőmérséklet egyes esetekben növelheti a C-vitamin-tartalmat, miközben más antioxidáns vegyületek mennyisége csökkenhet.
UV-B fény
A fény mennyisége és spektrális összetétele szintén jelentős szerepet játszik. A kiegészítő kék, illetve UV-B fény bizonyos kísérletekben javította a termés keménységét, antioxidáns aktivitását és aszkorbinsav-tartalmát, valamint kedvezően befolyásolta egyes illékony aromaanyagok képződését. Az elégtelen megvilágítás ezzel szemben alacsonyabb oldható szárazanyag-tartalomhoz és gyengébb pigmentképződéshez vezethet. A túl erős sugárzás azonban már kedvezőtlen lehet, mert a termés túlmelegedésével visszafoghatja a likopinképződést.
Az öntözés szabályozásánál hasonló egyensúlyra van szükség. A mérsékelt vízhiány több vizsgálatban növelte az oldható szárazanyag-, cukor-, karotinoid- és antioxidáns-tartalmat, illetve javította egyes aromakomponensek koncentrációját. A túlzott vízstressz viszont csökkentheti a termésméretet és a hozamot. Hasonló kettősség figyelhető meg a sótartalom esetében is: mérsékelt sóterhelés bizonyos minőségi tulajdonságokat javíthat, de erősebb stressz mellett már terméscsökkenés jelentkezhet.
