Honnan ered az érzéked a lovakhoz?
Nagyapámnak volt valaha lova, de a családból senki nem volt lovas. Hatéves koromban kaptam egy olyan pónit, ami akkor másfél-két éves volt, előtte sosem vezették ki az udvarból sem, nekem kellett belovagolni. Talán ez a korai lecke segített abban, hogy megértsem a lovakat. Később teljesen hobbi szinten westernlovagoltam, közben egyre több problémás lovat sikerült belovagolnom.
Mi a módszered?
Sok módszer van– azt kell megtalálni, melyik lónak mi a jó. Olyan ló nincsen, ami vagy így, vagy úgy nem „működik”, csak azt kell megtalálni, hogy melyik mire, hogy reagál. Egyébként a saját tapasztalataim segítségével oldom meg a problémákat.
Mindig sikerül? Mennyi idő kell egy problémás ló „elindításához”?
Engem mindig olyankor hívnak, amikor már vagy senki nem mer felülni a lóra, vagy mindent kipróbáltak sikertelenül, esetleg nem tudják megpatkolni, vagy befogni. Néhány alkalom elég szokott lenni. A nagyon problémás lovakkal, amelyekkel sokáig szenvedtek, sokáig piszkálták – más szavakkal: sokáig rontották a helyzetet –, persze sokkal nehezebb. A nem egyszerű, viszont teljesen nyers lovak esetében négy-öt alkalom elég szokott lenni. Olyan még nem volt, hogy kudarcot vallottam volna.
Ez mind szép és jó, hogy rád hallgatnak a lovak, de mi van utána, amikor a gazda kezd el foglalkozni velük? Neki is ugyanolyan jól működik? Mi történik, amikor kimész egy „bonyolult” lóhoz?
Miután megnéztem, hogy mit csinál a lóval a tulajdonos, felülök rá én, és amikor már látom, hogy rendben van, jól dolgozik, akkor ültetem fel a gazdáját. Elmondom neki, hogy mit miért csináljon, mi a jó, mi a rossz, megtanítom a jelekre, és amikor már együttműködő a ló a tulajjal is – ez általában néhány alkalom után bekövetkezik – akkor engedem őket „szabadjára”.
Az elért eredmény tartós is marad?
Igen.
Mi a helyzet a ménekkel?
Sokkal könnyebb velük, mint a kancákkal vagy heréltekkel.
Tényleg?
Igen, százszor könnyebben „beállnak a sorba”. Én még sosem heréltettem lovat. Persze vannak szabályok. Azt tartom a legfőbb szabálynak, hogy nem szabad teljesen elkülöníteni őket. Nagyon sok probléma onnan adódik, hogy teljesen szeparálják őket, hogy ne is lássanak más lovat, nehogy összeszagoljanak egy másik lóval, emiatt pedig minél jobban akarják.
Mondanál néhány tipikus nehéz esetet?
Rengeteg esetben látom azt, hogy nagyon érzékeny a ló, és a tulajdonos ennek megfelelően nagyon finoman, óvatosan nyúl hozzá. A ló ezt megérzi, és annál inkább ellenszegül. Az ilyen lovakat paskolgatni szoktam, addig, amíg az érintést el nem fogadják, aztán futószárazni, duplafutószárazni. Foglalkozom most például egy lipicai X gerderlandi lóval, amely csikókorától problémás, megfogni sem lehetett a legelőn. Belovaglás alatt kétszer-háromszor leestek róla. Úgy ültek fel rá, hogy ketten-hárman fogták a fejét, és ahogy felült a lovas, a ló elszaladt. Ez a ló nekem már teljesen működik körülbelül 10-15 alkalom után, viszont a gazdája teljesen kezdő lovas és „túlszereti” a lovát. Most már az ötödik-hatodik alkalommal ő lovagolja, az első két lovaglás alatt gyönyörű szépen ment neki, de elbízta magát, és harmadik alkalommal, amikor a ló elkezdett ellenkezni, engedett, a negyedik alkalommal pedig a ló már ismét azt csinált, amit akart. Lehet őket babusgatni, de nagyon sokan átesnek a ló túloldalára, kényeztetik, akkor is adnak jutalomfalatot, ha jót, akkor is, ha rosszat csinál, és utána nem értik, miért nem engedelmeskedik nekik. Lehet őket szeretni, én is szeretem őket nagyon, de bizonyos határokon belül kell maradni.
Melyik volt a legkeményebb dió?
Volt egy nagyon érzékeny ló, amit Németországban lovagoltak, de mindig ledobta a lovasát. Arról a lóról egy párszor én is estem, de végül – még a világhírű, legnagyobb német tenyésztő nem kis ámulatára is (a szerk.) – sikerült „elindítanom”. Viszont egy ennél sokkal vadabb, teljesen nyers ló – amit még a szállítás után is napokig bódítás alatt tartottak –, mivel előtte nem piszkálták, pár hét alatt szépen „beállt a sorba”.
Melyek azok a leggyakoribb hibák, amelyekért a tulajdonos a felelős?
A leggyakoribb hiba, mint már említettem, hogy a ló a gazda fejére nő. Sokszor találkozom olyan lovakkal, amelyeket nem lehet futószárazni, mert betámadja az embert. Ez általában abból alakul ki, hogy nem következetes a gazdája. Hagyja a lovat önállóan irányt váltani, vagy a jármódok közötti átmeneteket váltogatni. A csikók belovaglásánál nem készítik elő eléggé a lovat, hogy fel lehessen rá ülni. Egyszer-kétszer futószárazzák csak, utána felülnek rá. A ló ijedős, rohanós lesz. Az ilyen esteket futószárazással, duplafutószár használatával szoktam megoldani. Amíg nem bízik meg bennem teljesen a ló, nem is ülök fel. A duplafutószárat nagyon hasznosnak tartom fiatal lovak képzésénél. Gyakran látni olyat, hogy a fiatal csikókat futószáron szűken kikötik, amitől beejtett háttal képesek csak járni. Utána pedig csodálkoznak, hogy két-három lovasalatti munka után miért „bolondul meg a ló”, miért kezd ugrálni. Csupán arról van szó, hogy fáj a háta, nem tudja magát hordani, nem készítették elő megfelelően a lovasalatti munkához. További tipikus hiba, hogy a megijedt és pánikszerűen menekülő csikónak elkezdik húzni a fejét, ami csak ront a helyzeten. Pont az ellenkezőjét kell csinálni. Odaadni a szárat, amitől a ló meglepődik és megáll. Ezt persze nehéz megérezni és még nehezebb alkalmazni, de működik.
Mi a legfontosabb, mindenkire vonatkozó alapszabály?
Amit kérünk a lótól, azt vigyük is véghez, de csak olyat kérjünk tőle, amit már tud.
Nap mint nap lovakat lovagolsz be, „indítasz el”, mégis egy fogaton ülve beszélgetünk. Miért választottad a fogathajtást?
Mert jobban tetszik, mint bármelyik más lovas sportág. Mindegyiknél összetettebbnek, nehezebbnek tartom. Itt nincs csizmavagy deréksegítség, csak a szár és az ostor. Régóta hajtok már, de rendszeresen és tudatosan két és fél, három éve. Nagy Sándor, Sanyi bácsi a mentorom.
Mik a terveid?
Minél több lovat megszelídíteni! Fogathajtásban A kategóriáig mindenképp szeretnék eljutni, de nekem már az megnyugvás, hogy ezek a lovak hogyan mennek ahhoz képest, amilyenek voltak.
Somogyvári Anett
