Az első teljes évük szövetkezetként 2004-ben volt, akkor mintegy 350 ezer sertést tudtak értékesíteni. Ezt a teljesítményt tíz év alatt megkétszerezték, sőt, mára a 700 ezret is meghaladja az általuk értékesített hízók száma. A 105 tagú szövetkezet tagságának a zöme most is az Alföldről verbuválódik, főleg a Hajdúságból, de találhatunk „alföldes” gazdákat Békésből, Csongrádból, és újabban már a Dunántúlról is. A tagság 51 százaléka magánszemély, 49 százaléka jogi személy, bár ez azért is alakult így, mert a szabályozás ezt követeli meg. Amikor létrehozták az Alföldi Sertésszövetkezetet, még nagyon szétaprózódott volt a hazai sertéstartás, az egykori integrációk romokban hevertek. A megalakulás ideje akkorra esett, amikor a régi már nem volt jó, az új viszont még nem. A siker receptje A tavaly értékesített 700 ezer hízósertés egyben az Alföldi Sertésszövetkezet meghatározó szerepét is mutatja a hazai integrációban. A körülbelül hárommillió magyarországi sertéslétszámhoz képest ugyanis 24 termelői csoport működik az ágazatban, ami nagyon sok. Az Alföldi Sertésszövetkezet viszont már kezdet kezdetén úgy indult, hogy a HAGE Zrt. és a NAGISZ Zrt., valamint a megye sertéstartó nagyüzemei, továbbá a Nagisz Zrt. fogtak össze. Ez egyből volument jelentett, és ehhez másoknak is érdemes volt csatlakozni. Az, hogy az induláskori hízólétszámot meg tudták kétszerezni, a szövetkezet számára egyértelmű sikert jelent. A sikernek azonban vannak apróbb részletei is. Változatlanul érvényes, hogy a szövetkezet egyedülállóan igazságosan működik: fenntartják az egy tag-egy szavazat elvét, függetlenül a gazdálkodók méretétől. Ugyancsak pozitívum náluk az átlagár képzésének gyakorlata, mert ezáltal a termelő tagok sem hátrányt nem szenvedhetnek, sem előnybe nem kerülhetnek valamelyik másik taggal szemben. Ez az egyik oka annak, hogy más sertéstartó szövetkezetektől is átmentek az Alföldibe: a korábbi szövetkezetben nem egyenlően bírálták el az egyes tagokat. Itt viszont átlagosan ugyananannyit kap az is, aki 50 sertést ad le évente, és az is, aki 200 ezer hízót. Ebből a szervezetből eddig csak olyanok léptek ki, akik felhagytak a sertéstartással, akár egészségügyi okok miatt, akár mert az adott településen megszűnt a sertéstartás lehetősége. Tervezett szállítási menetrend Az Alföldi Sertésszövetkezetnél alapvető fontosságú, hogy amikor egy termelő úgy dönt, hogy belép, majd be is fizeti a részjegyet, ez szavatolja, hogy akkortól az összes sertésüket biztonsággal eladhatják. A szövetkezet nonprofit elven működik, tehát árrést nem alkalmaz: ami bevételt a vágóhidaktól megkap, azt köteles teljes egészében kifizetni a tagjainak. A tagok ezért cserébe működésiköltség- hozzájárulást fizetnek minden egyes sertés után, aminek a mértékét a közgyűlés határozta meg. Ebből az összegből fedezik a szövetkezet apparátusának működését, illetve az így beadott összeg képezi a banki források alapját is. A gyakorlatban a tagok adásvételi szerződést kötnek. Innentől kezdve csak annyi a feladatuk, hogy amikor esedékessé válik, vagyis a tárgyhetet megelőző kedden jelzik a szövetkezet ügyvezetésének a szállítási igényüket. Ezek összegzése alapján az Alföldi Sertésszövetkezetben megtervezik a következő hét szállításának menetrendjét. A testület három-négy főből áll, de a tagoknak joga van az ülésen bármilyen előzetes bejelentés nélkül megjelenni és részt venni. Tehát az árbizottság működése a tagok számára állandó jelleggel nyitott, így ők betekintést nyerhetnek ebbe a munkába. Amikor egy sertéstartó tag bejelenti a kész sertést, azután kezdődik a tervezés, és a tárgyhetet megelőző pénteken írásban közlik, hogy mely állatok melyik vágóhídra kerülnek. Erről a tag írásos tájékoztatást kap, amiben pontosan megadják, hogy ő melyik vágóhídra, hány darabot és milyen áron szállít. Még azt is előre szokták tisztázni, hogy hány órára álljon ki a teherautó. Amikor elszállítják a sertéseket, a teljesítést követő tizennegyedik napra (két héten belül) kifizetik a hízók árát. Nagyon fontos, hogy ezt még akkor is megteszik, ha ennek érdekében külső forrást kell bevonnia a szövetkezetnek. Nagyon fontos, hogy a vételről minden tag – tehát nem csak az eladó – elszámolást kap. Ez teljesen nyílt, és az egész hét értékesítési adatait tartalmazza. Azért is küldik ki a tagjaiknak ezt az információt, hogy mindenki tisztán lássa ne csak a sajátját, hanem a többiekét is. Ilyen körülmények között kizárható nemcsak a visszaélés, a különleges elbírálás, hanem a gyanú is. És ez nem az egyetlen előnye a módszernek: arra is jó, hogy mindenki le tudja mérni a gazdasági döntéseinek a hatását. Gazdaságok virtuális rangsorban A megalakulás óta érezhetően javultak a sertések minőségi paraméterei. A kezdetekben a húskihozatal még 56–57 százalék volt, jelenleg tartósan 58 százalék feletti. De Marczin Zsolt ennél is fontosabbnak tartja azt, hogy a leadott sertések sokkal-sokkal homogénebbek lettek: mára a hízók 79 százaléka az S vagy az E minőségi osztályba tartozik. Ez pedig azt jelenti, hogy a hízók sokkal piacosabbá váltak. Az átvételi értesítést minden héten, a teljesítést követő csütörtökön megkapják a sertéstartók, hogy ki tudják értékelni. Ezt a tájékoztatót minden egyes tag megkapja, attól is függetlenül, hogy azon a héten szállított-e hízót vagy sem. A kimutatás alapján ki-ki elhelyezheti a maga gazdaságát a virtuális rangsorban. A legfontosabb adat, ami a tájékoztató utolsó sorában ott szerepel, hogy a sertéséért fajlagosan mekkora összeget kapott. Ez alapján lehet döntéseket hozni a sertés jövőjére nézve. Az Alföldi Sertés Értékesítő és Beszerző Szövetkezet mára egy irigyelt elitklubbá változott. Elég csak megnézni, hogy leginkább milyen beruházásokat hajtottak végre az alapító tagok, és ugyanezeket hajtották végre a később belépők is. Nagyon komoly invesztíciók kellettek ahhoz, hogy 2014- re évi 700 ezer sertést értékesíthessenek. Az történt, hogy nemcsak beléptek hozzájuk új sertéstartók, hanem a régiek, az alapító tagok is növelték a hízókibocsátásukat. Amikor elindultak, az állományok a mostaninál sokkal heterogénebbek voltak, az S és E osztályú sertés aránya csupán 60–67 százalék volt. Ez mostanra majdnem 80 százalék lett. Kezdetben még elég nagy volt az eltérés a legkisebb és a legnagyobb testtömegű hízók között, mára ez is kiegyenlítettebbé vált. A súlyhatárok egyébként az igényeknek megfelelően változnak. Az Alföldi komoly volument tud kínálni bármelyikből, kérjen valaki akár 100 kilogrammosat, akár 130 kilogrammosat, és ha valakinek sonkasertés kell, annak is tudnak szállítani, 140 kilogrammos élő testtömegben. Ez a hozzáállásuk meglátszik a vágóhídi partnerekkel ápolt kapcsolataikon is: maguk a vágóhidak keresik az Alföldi Sertésszövetkezet partnerségét. A fajtakérdés a tulajdonosok ügye Az Alföldi Sertés Értékesítő és Beszerző Szövetkezetnél regula, hogy a tagok által előállított sertést 100 százalékban a szövetkezeten keresztül kell értékesíteniük. A szövetkezet mindet felvásárolja, de információt is ad arra vonatkozóan, hogy aktuálisan milyen az ideális piaci sertés, amely után a legjobb árat lehet elérni. Nagy szakmai előrelépésnek tartják, hogy három éve náluk dolgozik egy vágóhídi látogató, egy olyan szakember, aki rendszeresen jelen van a vágásoknál. Ez alapján, hasonló rendszerességgel, szakmai támogatást nyújt a termelőknek, illetve rendszeresen elemzi a tagok állatait a vágóhidak szempontjai alapján. Ha úgy látja, hogy valakinél probléma van, azt felkeresi, részletesen átbeszéli vele a szakmai kérdéseket, és segít a jó piaci minőség mielőbbi elérésében. A fajtakérdésbe és a takarmányozásba az Alföldi Sertésszövetkezet nem szól bele. Ez a tulajdonosok ügye, bár az egységesítés igénye már többször felvetődött. Viszont a sertéságazat pillanatnyi állapotát elnézve az is egyértelmű, hogy a fajta egységesítéséhez rengeteg pénzre volna szükség. Viszont ezt a kérdést csak ezzel a lépéssel lehetne nyugat-európai színvonalon megoldani. A szövetkezet számára jelenleg az a legfontosabb, hogy meghatározza azt a sertéssúlyt, ami a piac igényeinek a leginkább megfelel. Haladás ezen a téren, hogy több vágóhíd már premizálja a minőséget, és ezt az árprémiumot a tagjaik egy az egyben meg is kapják. Ennek ellenére még mindig az a szemlélet erősebb, hogy minél nagyobb mennyiséget adjunk el, a minőség csak másodlagos, mert a magyar fogyasztói piac azt még mindig nem ismeri el. A szövetkezet tagjai továbbra is tenyésztik a régi hibrideket, és működik a magyar fajtatiszta állományból származó genetika is. Emellett elterjedtek a nyugat-európai hibridek is, a TOPIGS és a DANBRED, illetve a Seghers is. A fajtakérdés még mindig nem standardizálódott a tenyésztőknél, de látni kell, hogy a hizlaltak mindegyike csúcshibrid, és megvannak a genetikai adottságai a kimagasló eredményekhez. Az e hibrideket tenyésztő szervezetek képesek a legjobb tenyészanyagot biztosítani az Alföldi Sertésszövetkezet tagjainak. Ezt igazolja, hogy a végtermék szintjén már nagyon nehéz különbséget tenni aszerint, hogy melyik sertés milyen genetikából származik. Cél az egymillió sertés Akkor minden rendben volna? Nos, nem egészen. Az igaz, hogy az integráció, tehát a szövetkezés olyan messzire jutott, hogy most már feljebb kellene lépnünk. Úgy ítélik meg, hogy záros határidőn belül képesek lehetnek akár egymillió sertés integrálására. Emellett a minőségi előrelépésen van a sor. Bár már tettek lépéseket ez ügyben, de a sertéstartás beszerzői oldala még mindig nem mozdult. Tudni kell, hogy a sertéságazat egy árelfogadó szektor, vagyis igazából a költségoldalon kellene megtakarításokat elérni. Erre alkalmas terület lehet a gyógyszerhasználat és a közös takarmányvásárlás. Együtt már tudnának egész hajónyi tételben szóját vásárolni, ami 30–40 százalékkal olcsóbbá tenné e növényi fehérje beszerzését. Viszont látni kell azt is, hogy a 105 termelő, amelyik az Alföldi Sertésszövetkezetet alkotja, mára igenis megbízik egymásban. A tavalyi kedvező takarmányár csak az ősztől vehető figyelembe, igaz, azóta ez tartós. A számunkra kedvező kukorica ár majd az idei önköltségben mutatkozik meg, ez legalább 5 százalékkal olcsóbbá teszi a takarmányt. A hízóár már nem olyan kedvező, mint a 2013-as volt. Belekerültünk a szokásos hároméves ciklus leszálló ágába, így 2014-ben országos szinten, éves átlagban kilogrammonként 375–385 forintos átlagárat sikerült elérni. Tavasszal az ár nagyon megrekedt, s a piacokon fáziskésés érzékelhető, miközben a húsvét, mint olyan gyakorlatilag eltűnt (csupán egy hétig tart). Utána, amíg a román export meg nem indult, volt egy enyhe túlkínálat is. Februárban és márciusban minden évben nyomottak az árak, s tavaly volt olyan időszak, amikor csak 330 forintért lehetett eladni az élő sertést. Olyan is volt, amikor kilogrammonként 460 forintra emelkedtek az árak. Ezt a nagy kilengést sem a termelő, sem a vágóhíd nem szereti. Nekik gondjuk, hogy amíg termelői szinten már létezik egy volumen koncentráció, ugyanez a vágóhidaknál nincs meg, sőt ellentétes folyamatok zajlanak ma is. A vágóhidak nagyon elaprózottak, közöttük nagy a széthúzás. Új piac nyílik Amerikában Az orosz piaci embargó nem érintette, csak megcsapta az Alföldi Sertésszövetkezetet. Viszont a közvetve kialakult nyomott árak 2014 utolsó két hónapjában és 2015 első két hónapjában náluk is érzékelhető veszteségeket okoztak. Most nálunk landol a nyugateurópai, a német és a lengyel eladatlan hús, s így akkor is rosszul élik meg az embargót, ha közvetlenül nem is szállítanak Moszkvába. A legnagyobb hazai vágóhidak új piacot kerestek, jelenleg az USA-ba is viszik a magyar sertést. Több kitörési pontja is lehetne az ágazatnak, de ezek egyikéről sem érdemes beszélni addig, amíg a különböző vágóhídi minősítéseket és árképzéseket nem tudjuk helyretenni. Példaként mindig Ausztriát emlegetik. Az nem is egy sertéstartó ország, lassan mégis leköröz bennünket. Az a szervezettség, ami az osztrákoknál tapasztalható a sertéságazatban, példaértékű lehetne. Ott egységes elv szerint értékesítenek és minősítenek, és olyat nem tapasztalni, mint nálunk. Tehát mindaddig gondjaink lesznek, amíg döntés nem születik nálunk a központi szabályozásról. Pedig jogszabály Magyarországon is létezik: eszerint minden vágóhídnak kötelessége az EUROP minősítési rendszert alkalmazni. Csakhogy a nálunk működő rendszernek megvan az a hibája, hogy az árakat már nem a minősítés alapján képezik. Köteles a sertést annak alapján minősíteni, de a kifizetés már nem aszerint történik. Azért volna nagyon fontos sürgősen bevezetni, mert amíg e téren nem egységes az elv és a gyakorlat, addig a termelőket kijátsszák a vágóhidak, a vágóhidakat pedig a kereskedők. Még mindig kevés az információ Ebben egyébként közrejátszik, hogy a sertéságazatban még mindig rendkívül nagy az információhiány, főleg szakmai és piaci kérdésekben. Ennek megszüntetése érdekében is vannak már kezdeményezések, de kellene egy központi szerv – bárki, csak legyen –, amely a termelőket és a vágóhidakat objektív adatokkal ellátja. Amíg ez hiányzik, a termelőt a vágóhidat újra és újra kijátsszák a kereskedők. Az Alföldi Sertésszövetkezet információs bázisa szerencsére nagyon jó, és ők ezt a saját hasznukra tudják fordítani. Ezért Marczin Zsolt sokszor úgy érzi, hogy a magyar vágóhidak (a nagyokat kivéve) nem rendelkeznek elég információval a húsárakról. Nem tudják mi az a küszöbár, ahol még a magyar áru versenyképesebb, mint az import. Ezt az információ- hiányt a nagy multi kereskedők kíméletlenül kihasználják. Az 5 százalékos áfa bevezetésével az áfával való trükközés az első lépcsőig megszűnt, de azután ez a megállapítás már nem biztos, hogy helyénvaló. Ebbe is bele kellene nyúlni. A sertéságazat számára nagyon kedvező döntés volt, hogy 22 százalékponttal csökkentették az áfát, bár az ország számára ez kockázatot is jelent. Az viszont biztos, hogy az áfa számottevő mérséklődésétől sem nő a fizetőképes magyar kereslet. Az egyhetes húsvét is csak azért annyi, mert ennyire telik az embereknek. A Kiváló Minőségű Sertéshús védjegy már most is jó kezdeményezésnek bizonyult, és még tovább kívánnak lépni e téren. Az Alföldi Sertésszövetkezet összes tagjának megvan a tanúsítványa, engedélye és ezt a vágóhidak is értékelik. Ezen a területen sok minden függ attól, hogy az áruházakban mikor sikerül KMS-standokat kialakítani. Ha eddig eljutunk, azt már a magyar fogyasztó is támogatja, mert már enélkül is látszik és érződik, hogy szeretik a hazait, a jobb minőséget. A multik ettől egyelőre ódzkodnak, mert ha ezt egyszer bevezetik, utána már nem tudják zsarolni a magyar szállítókat, a vevők ezt követően kikövetelik a magyar sertéshúst. Kétszer is adóznak Az Alföldi Sertés Értékesítő és Beszerző Szövetkezet rendben működik, legutóbb tíznél is többen kérték a felvételüket. Az ő gondjuk ugyanaz, mint a többi integrátornak: a nekik juttatott támogatások ideje lejárt, miközben az úgynevezett kettős költségvetési elvonás a szövetkezeteket terheli. Emiatt ugyanazért a termékért, jelen esetben a hízóért, kétszer adóztatják meg őket, továbbá kétszer fizetnek iparűzési adót és tranzakciós illetéket. Ezek az intézkedések súlyos tízmillió forintokkal terhelik feleslegesen a szövetkezetek büdzséjét. Ez persze sújtja a tagjaikat is, hiszen amiért ők egyszer már leadóztak, azért a szövetkezet újra fizet. Igaz, az iparűzési adó után kaptak könnyítést, de a teljes összeget nem tudják leírni. A gondot sokan ismerik, és már sokan megígérték, hogy segítenek, de egyelőre minden maradt a régiben.
Avar László
