Az európai borászat napjainkban csaknem minden országban az eredetvédelemre épül. ez leegyszerű-sítve azt jelenti, hogy a bor minőségét elsősorban a származási hely határozza meg, az ökológiai és domborzati adottságok mellett a hagyományokon alapuló termesztési kultúrától és a talaj vagy alapkőzet jellegétől függ. A talajviszonyok a szőlő művelését befolyásolják, az alapkőzet a pinceépítés lehetőségét határozza meg, azaz a bor tárolására, érlelésére hat.
Régen a bor szállítása nagy kockázattal járt, mert a borok nem voltak elég stabilak, csak a legkiválóbb borkülönlegességek bírták ki a szállítás viszontagságait. Ezért minden borvidéken helyben dolgozták föl a szőlőt, és helyben érlelték a borokat. Az egyes vidékekre jellemző borászati technológia kialakulása attól is függött, hogy milyen pincék álltak rendelkezésre.
Homok, mészkő, lösz
Nem lehet minden magyarországi borvidéken pincében tárolni a bort. Homokos talajon nem lehet pincét építeni, a homok önmagában erre alkalmatlan, nincs tartása, és a hőszigetelése sem megfelelő. A homoki bor technológiája alkalmazkodott is ehhez: a könnyű, friss borok nem igényelnek hosszadalmas érlelést, de nem is bírnak ki többéves tárolást.
A legszilárdabb pincéket mészkőbe vájták. Ezeket eredetileg általában nem a bortárolás kedvéért készítették, hanem építőanyagot termeltek ki. Magasságuk akár 10-20 méter is lehet, statikai gondot nem okoznak, dacolnak az idővel, csak egy esetleges földrengés veszélyeztetheti az állagukat. lenyűgöző élmény egy ilyen monumentális föld alatti terembe belépni. Aki járt már Champagneba-n, és látta a több mint kétezer éve megépült pincejáratokat, annak bizonyára felejthetetlen élményben volt része. 
Magyarországon a legnagyobb ilyen típusú pincerendszer Budafokon található, a labirintus teljes hossza több mint 30 kilométer. A háború idején hadiüzemek, kórházak működtek benne, és ma is a legnagyobb hazai bortároló pincerendszer.
A vulkáni eredetű talajok középkötöttek, területenként különböző szilárdságúak. Hegyalján azért honosodott meg a kis hordós bortárolás, mert a legtöbb helyen nem lehetett nagy alapterületű pincéket építeni. Így inkább hosszú, ám szűk pincehálózatok alakultak ki, amelyekbe a gönci vagy szerednyei hordók százait lehetett elhelyezni.
A löszös, agyagos talajú vidékeken a pincék elhelyezkedését, jellemzőit a vidék természeti adottságai mellett az építészeti kultúrája és a pince feladata is meghatározza. Kisebb településeken a legcélszerűbb megoldás közvetlenül a szőlőültetvények mellett présházat létesíteni, a pincével együtt. A bortermelő magyar városokban a lakóház alatti pinceépítés is gyakori volt, ez biztonságosabb, és a kereskedelmi szokásoknak is jobban megfelel: a városba érkező idegeneknek helyben tudják eladni a bort (Sopron, Eger, Gyöngyös).
Számos kisebb borvidéki településen más megoldást választottak: pincefalvakat építettek. ezek a falu határában, vagy attól néhány kilométerre, a szőlőültetvények közelében létesültek. A tájékozatlan utazók csodálkozva tekintenek ezekre a „fantomfalvakra”, amelyekben látszólag lakatla nul akár százszámra sorakoz nak egymás mellett a több nyire szalmatetős vagy nádfe deles vályogépületek. Ma már többségük felújítva, kicsino sítva várja a vendégeket. A 2. világháború előtt nagy élet zajlott a pincefalvakban, szü ret idején a munkától, más időszakokban a mulatozástól volt hangos a környék. Aztán jött a kommunizmus bénító időszaka, a pincefalvak elnép telenedtek, az épületek sorra pusztulni kezdtek.
A rendszerváltást követő en árnyaltabbá vált a kép, sokan láttak fantáziát a kisüze mi borászatban, de ugyan csak nagy számban voltak és vannak olyanok, akik a megél hetésüket nem akarták erre a bizonytalan ágazatra hagyni. Így napjainkban a pincefal vak is vegyes képet mutatnak, sok a felújított pinceház, de számos építmény véglegesen az enyészeté lett.
Összefogás helyben és országosan
Az egyik legjelentősebb pincefalu Tolna megyében, Györköny mellett található. A györ könyi pincefaluban még ma is több száz pince található. A múlt század harmincas évei ben élte fénykorát a falu bor termelése: 800 hektáron mű veltek szőlőt, és az éves borter més nemegyszer meghaladta a 10 ezer hektolitert, amelyet a pincehegyi borfalu 400 pin céjében érleltek. Ma már nem a borászat a fő megélhetési forrás, de a helybéliek közül még most is sokan művelnek szőlőt, készítenek bort.
Évtizedekig tartó hányatta tás után a pusztulást szeren csére megakadályozta, hogy már 1985ben építészeti vé delem alá került a terület. A rendszerváltás után a pincefa lu „főterén” szabadtéri szín padot építettek, amely azóta is lehetőséget nyújt rendezvé nyek szervezésére, és egyaránt erősítheti a faluközösséget és a turizmus vonzerejét.
Megkezdődött a pincék rend betétele, felújítása is. Mivel ezt csak összefogással lehe tett megvalósítani, a lelkes lo kálpatrióták 2007-ben létre hozták a Györkönyi Pincehe gyért Egyesületet, amely az építészeti és kulturális örök ség megmentését, fejleszté sét és a borászathoz kapcsoló dó turizmus kiépítését tűzte céljául. Számos eredményt ér tek el az első években, sorra újultak meg a pincék és a kö zösségi terek.
A sikerek ellenére hamar világossá vált, hogy látványo sabb eredmény csak más te lepülésekkel összefogva ér hető el. Ezért körülnéztek az országban, hol rendelkeznek még hasonló történelmi örök séggel, valamint az ehhez kap csolódó gondokkal és lehe tőségekkel. Hamar kiderült, hogy nincsenek egyedül, szá mos pincefalu vár a boldo gabb jövőre, és nem egy he lyen nagy örömmel fogadták a kezdeményezést.
2012ben, gondos szerve zőmunka után alakult meg a Magyarországi Pincefalvak Vi dékfejlesztési Szövetsége, Györ köny mellett Monor, Ócsa és Páty részvételével. Elnöke Györ köny képviseletében Braun Zoltán lett. A közösen meg fogalmazott cél a történelmi hagyományok alapján kiala kult építészeti és kulturális örökség megőrzése, értékvé delme és bemutatása. Az alapgondolat lényegesen több a műemlékvédelemnél vagy a turisztikai hasznosításnál, hi szen alapvetően egy életfor ma megőrzése, helyesebben feltámasztása a valós cél. Ez a kis közösségek együtt gon dolkodására támaszkodó szem lélet a helyi termékek készí tésén, feldolgozásán és helyi értékesítésén keresztül pró bálja erősíteni a települések gazdaságát, munkahelyeket teremteni, vagyis a vidékfej lesztés által javítani az élet minőséget. A szövetség nagyobb esély lyel juthat pályázati támogatá sokhoz, mintha a települések csak önmagukban próbálkoz nának. Első éves feladatként a tájékozódást és a terjeszke dést határozták el. Végigjár ták az összes szóba jöhető községet, ahol pincefalu talál ható, és próbáltak olyan kö zösségeket találni, akik ha sonló elveket vallanak, és szí vesen csatlakoznak. Nehézsé get okoz, hogy a szövetség tagjai kizárólag civil szerveze tek lehetnek, és ahol nincs ilyen, ott nincs lehetőség a csatlakozásra.
Az első évben Cserépfalu, 2013-ban Bölcske és Hajós lépett a szövetségbe, majd 2015ben tovább bővült a kör Császártöltés, Nemes nádudvar és Noszvaj fölvéte lével. Jelenleg 10 település képviselői alkotják a szövetsé get, de nyitottak a további bő vítésre. Nagyjából 30 pincefa lu létezik az országban, és akik ma még várakozó állás pontra helyezkedtek, azo kat is szívesen fogadják, ha dönte nek a csatlakozásról.
Borospince, a valódi vonzerő
Ma már a pinceklíma sza bályozható, ám az eredet védelemnek változatlanul az egyik kulcseleme, hogy a bort helyben készítsék el, ezért a pincék szerepe napjainkban ugyanolyan fontos, mint régen. A bor számára kiváló körülmé nyeket a kis hőingadozású, magas páratartalmú és alacsony hőmérsékletű pin cék tartják fönn.
A borospince szerepe azonban nem egyszerű síthető le a bortárolásra, annál lényegesen össze tettebb, a borkultúra ré szeként az etnikai és vallá si hagyományokat és szo kásokat is magában fog lalja. A szőlő feldolgozásá val járó nehéz fizikai mun ka, a bor kezeléséhez szük séges szakértelem és a bor fogyasztással együtt járó baráti beszélgetések és vidám mulatozások is több nyire a pincéhez kötődnek.
A borturizmus elterje dése még hangsúlyosab bá tette ezt a tényezőt, hi szen a bor mellett a leg fontosabb vonzerő a ven dégek számára a pince. A kedvenc borát bárhol meg vásárolhatja a fogyasztó, de a vidékre jellemző kü lönleges látványosságért, a pince és környezetének kedvéért akár több száz kilométert is utazik.
Kalandozások
Az idén tavasszal érezték elég tettre késznek és erősnek ah hoz magukat, hogy akcióba lépjenek. 
Meghirdették aKalandozások a magyarországi pincefalvakban című, hivatalosan megfogalmazva országos jelentőségű turisztikai programsorozatot. A játék lényege minél több embert elcsábítani a pincefavakban lévő vendégváró pincékbe, és rávenni őket, hogy minél több borosgazdát látogassanak meg. A honlap ezt így fogalmazza meg: „Várjuk a több száz éves borászati múlttal rendelkező pincefalvainkba azokat az érdeklődőket, akik szeretnek gyönyörű környezetben, helyi bortermelőkkel, társalgóskvaterkázós hangulatban kellemes órákat eltölteni.”
A kor színvonalának megfelelően a nyilvántartás az interneten történik. Az érdeklődőknek regisztrálniuk kell, majd kapnak egy gyűjtőkönyvet. Minden pince fölkeresése új kalandnak minősül, amiért a látogató a gyűjtőkönyvbe ragasztható fogadókártyát kap. A fogadókártya számát föl kell jegyezni az internetes oldalra. Az aktív játékosok régi katonai rendfokozatot kapnak a regisztrációk alapján: strázsamester az lehet, aki egy pincefalu 3 fogadóját meglátogatja. Akinek a szorgalma nem lankad, sorra járja a borvidékeket, és látogatja a megjelölt pincéket, az mind magasabb rendfokozatot érhet el. Végül, aki a játékban szereplő valamennyi pincét fölkeresi, az a pincefalvak királya lehet.
Uralkodása addig tart, amíg a következő „trónkövetelő” nem jelentkezik, vagyis egy újabb kalandor teljesíti az embert próbáló feladatot.
