A tűzesők a közismert bőrlevéllel (Bergenia) és a kőtörőfüvekkel (Saxifraga) tartoznak egy családba. Latin nevük (Heuchera) Johann Heinrich von Heucher (1677–1747) német orvos-botanikusnak állít emléket. Öt-tíz centiméter átmérőjű leveleik karélyosak, párnaszerű megjelenést kölcsönöznek a növénynek, azok közül emelkednek ki az apró virágokból álló laza fürtök. Mintegy 37 Heuchera-faj létezik, valamennyi Észak-Amerikában honos. A nemesítésben csak néhány játszik szerepet. Egymással jól kereszteződnek, és mivel élőhelyeik és levélzetük, virágzatuk sokféle, ezért a hibridek is igen változatosak, nagyon sokoldalúan használhatók a kertben. A turbántok- (Tiarella) fajokkal keresztezve hozták létre a Heucherella nevű hibrideket, amelyek levele mélyebben karélyos, virágaik szirma rojtosabb.
Kiválóan elviselik a hazánkban jellemző nyári hőséget, szárazságot, levélzetük napos helyen a legszebb, de a száraz árnyékot is tűrik, viszont ott lassabban szaporodnak. A pangó vízre érzékenyek, de ha rendszeresen kapnak csapadékot, akkor egész nyáron hoznak új leveleket, és virágoznak. Alacsony termetük miatt az évelőágyások első részébe, nagyobb foltokba ültessük, de talajtakaróként is használhatjuk. A mi éghajlatunkon örökzöldek, leveleik tavasszal újulnak, akkor már levághatjuk az előző évi megcsúnyult leveleket. Mivel télen és kora tavasszal is van lombjuk, nagyon jók a náluk magasabb tavaszi hagymás növények (tulipánok, nárciszok, jácintok, magasabb krókuszok) alá. Néhánynak a virágzata is igen szép, másoké jelentéktelenebb. Ha nem hagyjuk virágozni, akkor szebb lesz a lombja. Ám mégse mondjunk le róluk, mert a légies megjelenésű virágzatok nagyon szépen mutatnak más, robusztus virágok (rózsák, liliomok, dáliák, gyűszűvirágok, margaréták) között és alatt, vagy ugyanezekkel vázában csokorlazítóként. Virágaik is sokféle színűek: a zöldes levelűeké általában vörös vagy bíborszínű, esetleg rózsaszín, a sárgás levelűeké többnyire fehér, a bordóké pedig krém- vagy bíborárnyalatú. Majdnem fekete lombszínű változatokat is ismerünk, azok napsütötte helyen a legszebbek, és élénk színű virágokkal társítva nagyon látványosak. Párnás habitusa miatt nagyobb sziklakertbe is ültethetjük, sok faj eredetileg is köves, sziklás élőhelyeken fordul elő.
Három-négy évenként érdemes szétszedni és megfiatalítani a töveket, így szaporítható is. Magról is könnyű lenne, ráadásul nagy változatosságot is ígérne, ám nem minden növény hoz csíraképes magot.
Balkonládában vagy dézsában, önmagukban vagy más növényekkel együtt is mutatósak, jól viselik a teleinket, olyankor is csak a pangó víztől kell óvnunk őket. Nyár végén, amikor a balkonládákban már elfáradtak az egynyári virágok, ültethetünk helyettük többféle színű tűzesőt, esetleg csarabbal (Calluna), erikával (Erica) vegyesen. Fagymentes időben öntözzük, így egész télen gyönyörű színes erkélyünk vagy ablakunk lehet. Tavasszal kiültethetjük a kertbe, vagy maradhat a ládában nyári dísznek.
