– Bár az Ukrajnában megtermett borszőlőnek csupán a 8–10 százaléka köthető vidékünkhöz – a csemegeszőlő terén ennél jobban állunk –, súlyunk az egész ágazatot tekintve ennél jóval nagyobb – kezdi beszélgetésünket Varga Béla, a Beregszászhoz közeli Nagymuzsalyban élő szőlész-borász, aki már több mint negyven éve dolgozik a szakmában. – Az ország többi vidékétől eltérően ugyanis nálunk nagy hagyománya van az egyéni szőlő- és bortermelésnek, sok a családi pincészet, ahol egyre több borkóstolásra alkalmas helyet alakítanak ki. Másutt ez a nagyüzemek privilégiuma. Nem véletlen az sem, hogy Kárpátalján a szőlő- és borturizmus sikerágazatnak számít. Egyébként mind a szőlőfajták nagy számát, mind az itt megismerhető borok ízét és zamatát tekintve az országban nincsenek versenytársaink.
✦ Mégis, mi a kárpátaljai borok legfőbb jellegzetessége?
– Geológus barátaimtól tudom, hogy a Föld kialakulásának kezdeti időszakában ezen a tájon két, egymástól különböző vulkánfajta is működött: az egyik a másikhoz képest igen nagy mélységből tört a felszínre. Az így keletkezett andezit, riolit, tufa keverékéből létrejött talajnak az az egyik sajátossága, hogy a Nap által kibocsátott hőenergiát hosszan megőrzi, ezáltal nem olyan számottevő az éjszakai lehűlés. Növényeink folyamatos és kiegyensúlyozott fejlődése szempontjából ennek igen nagy a jelentősége. Tehát maga a talaj, a benne található különböző ásványok, az éghajlati sajátosságok együtt alakítják ki, teremtik meg az itteni borok ízvilágát. Boraink karakteresen savasak, bársonyosak, frissítő, üdítő hatásuk messzemenően érvényesül. Tudatában voltak ezzel a régiek is. Meggyőződésem, hogy a filoxéra előtti időben a Szerémi zöld, a Bakator, a Járdovány, a Ruland népszerűsége e tájakon nem a véletlen műve. Mint ahogy tudatos választás volt az is, hogy a filoxéra utáni időszakban a legelterjedtebb fajta nálunk a Hárslevelű, a Furmint mellett a Sárga muskotály lett. Ezeken a domboldalakon második hazájára lelt az Olaszrizling és a Tramini. Nem véletlenül lett a Beregszászi Szent Vencel Borrend zászlósbora a Királyleányka. A leírtakból kitűnik, hogy alapvetően fehér borok termesztésére alkalmas e táj. Mindamellett igencsak élvezetes minőségi borok készíthetők az olyan világszerte elterjedt kékszőlőkből, mint a Cabernet sauvignon, a Merlot, a Zweigelt vagy a grúz Szaperávi. Errefelé – olykor kényszerűségből is – a gazdák ragaszkodnak a régi módszerekhez, feldolgozási technológiához, a legtöbb helyen továbbra is a fahordós erjesztést és érlelést alkalmazzák. Tudni kell, hogy a jelenleg hatályos ukrán jogszabályok nem ismerik a családi pincészet fogalmát, így a termelők az errefelé sűrűn rendezett különböző fesztiválokon kínálják boraikat és az ily módon kialakult vevőkör segítségével értékesítik az éves mennyiséget.
✦ Az anyaország fizikai és szellemi közelsége mennyire érezhető?
– Amikor bő negyedszázaddal ezelőtt átjárhatóbbá váltak a határok, a kárpátaljai szőlészek és borászok kisebbnagyobb csoportjai anyaországi támogatással több tanulmányúton vehettek részt. Mostanra látszik, hogy ezeknek óriási a hozadéka. Nem véletlen, hogy ma Kárpátalja legkiválóbb borászainak, szőlészeinek túlnyomó része magyar nemzetiségű. Megismertük, a gyakorlatban láttuk, hogy milyen is a korszerű szőlőművelés, a növényvédelem, megfigyelhettük munka közben a bogyófeldolgozás eszközeit, számos új szőlőfajta került a látómezőnkbe. Ma már aki Kárpátalján jár, az ugyanúgy megkóstolhatja a Cserszegi fűszerest, a Pölöskei muskotályt, valamint a Heuréka, a Bianca, a Turán, a Néró, a Medina szőlőből készült bort, mintha a Kárpát-medence más tájait keresné fel. Mi abban különbözünk a többiektől, hogy vigyázó szemünket egyszerre vetjük az anyaország és Ukrajna, valamint Moldova felé, így ez utóbbi helyeken perspektivikusnak ítélt fajták nálunk is gyorsan meghonosodnak. Természetszerűen a csemegeszőlők jóval gyorsabban, mint a borszőlőt adó fajták. A Cvetocsnij és a Citronnij Maharadzs – fehér borszőlőkről van szó – az utóbbi idők nagy felfedezettje. A vörös borok közül pedig a Golubok, a Krászeny, az Odesszkij csornij futott be jelentős karriert. Mivel a családi gazdaságok számára az állami támogatás elérhetetlen, nálunk a termelők önerőből fejlesztik a gazdaságukat. Jelenleg az a 45–50 kárpátaljai gazda, aki elkötelezett a minőségi szőlészet és borászat iránt, átlagosan fél-másfél hektár ültetvénnyel rendelkezik, s csak néhányuknál éri el a táblák nagysága a 3–4 hektárt.
✦ Sokan és sokszor felteszik a kérdést: a vodka és a sör hazájában milyen jövőt szán a sors azoknak, akik a borászatot választották?
– A magunk mögött hagyott bő két évtized tapasztalata azt mutatja, hogy a 40 milliós lélekszámú Ukrajnában mindig akad egy szűk réteg, amelyik igényli a minőségi borokat és képes azt megfizetni. Remélhetőleg mindez így marad a jövőben is.
✦ Látszólag sokkal egyértelműbb azoknak a helyzete, akik csemegeszőlővel foglalkoznak.
– Nálunk a gazdák többsége felismerte a több lábon állás szükségességét. Innen nagyon jól látszik, hogy az utóbbi negyedszázad alatt nem csupán a magyarországi szőlőnemesítők értek el kiváló eredményeket, hanem az ukrán, a moldáv és az orosz kollégáik is. Nyár közepétől kezdődően tehát a Favorit, az Eszter és a hagyományos csemegeszőlők mellett piacainkon megjelennek az Arkagyija, a Lora, a Kodrjanka, a Szófia elnevezésű szőlőfajták, később pedig a Preobrazsenyije, a Blagoveszt, a Monah mellett a polcokon megtaláljuk a Palatinát, a Boglárkát. Így megy késő őszig, amikor is a pultokat a Teréz, a Moldova, a Kobzár, a Dnyesztrovszkij rozovij foglalják el.
✦ Új év, új remények…
– Bár a tél további részében még érhetnek bennünket kellemetlen meglepetések, mostanáig nem szenvedtek komolyabb fagykárokat ültetvényeink. A dolgok rendje és módja szerint a magasabban fekvő táblákon megkezdődött a metszés.
Kovács Elemér, Kárpátalja
A Földművelésügyi Minisztérium kapcsolatrendszerében lévő külhoni magyar gazdák programjairól a www. hatartalangazda.kormany.hu honlap tájékoztat.
