Emellett az ember behurcolta ezt a sok színben pompázó, mintegy 30 centiméter hosszú elegáns madarat Új-Zélandra is, ahol viszont más rokonfajokkal, különösen a pennant papagájjal hibridizálódott. Így az ottani populáció nemigen tekinthető tisztavérűnek. Egyébként eredeti elterjedési területén is, ott, ahol a pennanttal, a sápadt fejű rozellával érintkezik a keleti rozella állománya, rendre előfordulnak hibridek.
Madarunknak három alfaja alakult ki. Mivel hajdan elsősorban Ausztrália nagy kikötőiből indultak a tollasokkal is megrakott hajók, így a tasmániai alfajt soha sem hozták be Európába. A II. világháborúig még a törzsalakot, illetve az úgynevezett díszes rozellát, azaz a harmadik alfajt még külön tenyésztették a madárbarátok. A nagy világégést követően azonban már erre nem ügyeltek, így napjainkra lényegében
A rozella papagáj a fehér ember megjelenése előtt elsősorban a nyílt szavannák lakója volt, de a mezőgazdaság terjedésével és az urbanizációval új életterek nyíltak meg számára. Jól alkalmazkodik a városi környezethez, így Canberra és Sydney kertvárosias negyedeiben nemcsak a madáretetőket keresi föl, hanem akár egy idő után azok tulajdonosainak kezéből is elveszi az ínyenc falatokat. Szerencsére ma még mintegy félmillió közönséges rozella él a vadonban, s jelentős a fogságban tartott állomány is.
