A leánykökörcsin sok helyen föllelhető, néhány helyen mezőkben virágzik. A fekete kökörcsin is elterjedt, de innentől bonyolódik a helyzet, mert egyes szerzők szerint önálló faj (Pulsatilla nigricans), míg mások szerint a mezei kökörcsin (Pulsatilla pratensis) alfaja. Az Erdélyből is ismert hegyi kökörcsinnel is hasonló a helyzet, régebben a mezei kökörcsin alfajának tekintették P. pratensis subsp. zimmermannii néven, de a Mátrában, a Bükk-vidék csúcsrégiójának déli részén és a Zempléni-hegységben előforduló példányokról kiderült, hogy nem azonosak a valódi hegyi kökörcsinnel (Pulsatilla montana). Azóta ezt a taxont Zimmermann- kökörcsin (Pulsatilla zimmermannii) néven önálló fajnak tekintik. A Pulsatilla pratensis subsp. hungarica, vagy magyar kökörcsin Magyarországon honos, védett növény, a mezei kökörcsin alfaja. Nyílt homokos síkokon fordul elő, kerüli a meszes talajt, a Nyírségben és a Bodrogközben él.
A botanikai fejtegetések még korántsem értek véget, egy dologban azonban egyetérthetünk: mindegyikük gyönyörű. Az összes fajt fölkerestem az élőhelyén, hogy „portrét” készítsek róluk.
A fekete kökörcsin 10-25 cm magas, a szára egyenes, felálló, elágazásmentes.
A virágot hat tagból álló lepel alkotja, ami meglepő, hiszen a kétszikűekre egyébként a szirom- és csészelevelek jellemzők.) A csészék a kökörcsineknél fellevélörvvé módosultak, elegáns prémgallért alkotnak. Porzói sárgák. Nemcsak a szárát, hanem az egész növényt puha, selymes szőr borítja, ami a kora reggeli fagyoktól védi. Sok hosszú, gyapjas, megcsavarodott bibeszállal ékes termése tollforgóra emlékeztet, a széllel terjed. A felépítése is különleges: a repítőkészülék és a mag közötti rész megérve, kiszáradva spirállá csavarodik. Ha a talajra hullott termést nedvesség éri, a spirál elkezd kiegyenesedni, s a rugótól hajtott mag befúródik a talajba, mintegy elülteti magát. Ez teszi lehetővé, hogy még az igen száraz felszínű termőhelyen is csírázásnak induljon. Félszáraz gyepek, sziklagyepek, sztyeppek növénye. Szereti a homokos talajt, a meleg, déli lejtőket, még a futóhomokon is megtelepszik. Március–áprilisban virágzik, gyakran a tavaszi hériccsel és a leánykökörcsinnel együtt. Magyarország több tájegységén megtalálható növényfaj, többek között a Cserhátban, a Jászságban, a Kisalföldön, a Keszthelyi-fennsíkon, a Pilisben, a Mátrában, Somogyban Somogyfajsz mellett, és még az Alföldön, Bugacon is.
Magyarországon védett, természetvédelmi értéke tízezer forint.
