Tatabányán jelentősen átrendeződtek az elmúlt időszakban a lakhatási viszonyok. Sokan költöztek ki a Kő-hegy aljában húzódó utcákba, a könnyű élelemszerzés lehetősége pedig vonzza a vadakat – írja a kemma.hu. Tatabánya jegyzője, dr. Berkovics Gergely az erdészet segítségével keresett megoldást a problémára:
– Tavaly ősszel a Vértesi Erdészeti és Faipari Zrt. munkatársaival egyeztetve megállapítottuk, hogy hosszú távon a leghatékonyabb megoldás a vadkerítés kiépítése lenne, ám erre nem lehet kötelezni a kerttulajdonosokat. Éppen ezért az önkormányzat ez év februárjában pályázatot nyújtott be, amely tízmillió forintos támogatást nyújtana a vadkerítések felállítására. Addig is rövid távú megoldásként a szervezett vadelejtés nyújt lehetőséget a vadkárok csökkentésére.
A vadkerítés sem lenne végleges megoldás
Hontvári Zoltán, a Vértesaljai Földtulajdonosok Vadásztársaság elnöke elmondta:
– Mivel lakott területen belül nem biztonságos a vadászat, ezért az önkormányzattal és rendőrséggel való egyeztetés után három helyszínt jelöltünk ki, ahol magaslest állítottunk és kukoricát szórtunk ki. A színház mögötti egykori márgabányában, az alsógallai meddőhányónál, és az autópálya melletti nyaralóövezetben.
Összesen tizenegy vadászunk kapott engedélyt, akik szigorúan csak ezekről a magaslesekről vadászhatnak. Ők az elmúlt két hét alatt hét vaddisznót ejtettek el belterületen. Tatabánya belterületén mintegy ötven vaddisznó lehet.
Ezek azonban már nem csak betévednek a városba, hanem ott is élnek. Az elhanyagolt kertek, a használaton kívül álló területek és bozótosok ugyanis nyugalmas otthont nyújtanak a vadaknak – magyarázta a vadász, aki szerint a vadkerítés sem nyújtana végleges megoldást, mert azt a szarvas átugorja, a vaddisznó orrával felemeli, átszakítja. Megoldásként az elhanyagolt területeket kellene a tulajdonosoknak rendben tartani, a zártkerteket pedig körbekeríteni. Ezzel az állatok búvóhelyét szüntetnék meg.
Ezek a vaddisznók már annyira megszokták a belterületet, hogy már ott szaporodnak és olyan biztonságban érzik magukat, hogy még sötétedés előtt kijönnek a kukoricáért. De még a lövés hangja se riasztja el őket. Főleg a kocák a veszélyesek, ők malacaikat féltve bárminek és bárkinek nekimennek.
