A lassítás filozófiája slow living, vagy slow life néven vált ismertté. Rómában egy gyorsétterem megnyitása volt az a pont, amikor 1986-ban az olasz gasztroblogger, Carlo Petrini a gyorsételek és műanyag kaják elleni harcba kezdett. Meghirdette a fast food-dal szemben a slow-food-ot, és a hagyományos, helyi ízeket, a helyi gasztronómia és a helyben termesztett élelmiszerek elsőbbségét hirdette.
Ebből a tiltakozásból egész mozgalom keletkezett, és újra divattá vált a piacra járás, az otthoni főzés, a bio élelmiszer, a fűszer- és konyhakert létesítése, az ízek élvezetén alapuló kényelmes étkezés.
Ez fokozatosan kiegészült az egész életmód átértékelésére való törekvéssel, jelszavuk pedig a „Fékezz! Élj tartalmasabb életet!”, jelképük pedig a csiga lett. Később egyre mélyebb értelmet nyert a mozgalom, és egyre több fogalommal egészült ki, úgymint a fenntarthatóság, az emberközpontúság, a biodiverzitás és az ízlésfejlesztés.
A mozgalomnak nincsenek merev szervezetei, Európa szerte önszerveződő csoportok terjesztik a lassú élet filozófiáját, amely választ kínál a hétköznapok természetellenesen gyors és kemény életritmusára, a hajszolt napjainkra, a túl nagy felelősségre, és a stresszre. Arra tanít, hogy a rohanásból kilépve nyílik igazán lehetőség az apró örömök felfedezésére, a pillanat megélésére, az elmélyülésre, végül pedig az életmódunk megváltoztatására.
Nem kívánja tőlünk, hogy vessük el a modern kor vívmányait, nem mondja, hogy ne használjunk mobiltelefont, vagy számítógépet, hogy ne vásároljunk, vagy ne üljünk autóba, csak mindenből kevesebbet, és rendezzük úgy az életünket, hogy a felesleges stressz forrásokat megszüntessük.
Ezernyi megoldás van arra, hogyan vegyünk vissza a tempóból a minőségi élet érdekében. Arra buzdít, ha utazunk, ne rohanjunk át egy városon, hogy kipipálhassuk, itt is jártunk, inkább mélázzunk el egy kép előtt a múzeumban, vagy élvezzük a parkokat, üldögéljünk a hegytetőn a kilátást csodálva. Fizikai értelemben is lehet lassítani, nem kell mindig a leggyorsabb jármű, választhatjuk a kerékpárt, esetleg gyalogolhatunk is, hiszen ekkor érzékelünk a legtöbbet környezetünkből.
Szabaduljunk meg a rossz szokásainktól: munka után már elszakadhatunk a monitortól, az on-line világtól, nem kell mindig elérhetőnek lennünk telefonon, helyette tartalmasan töltsük az időnket, olyan tevékenységet válasszunk, amelyek pozitív töltést adnak: kertészkedhetünk, sportolhatunk, beszélgethetünk a családtagokkal, és barátokkal, zenét hallgathatunk.
Nem muszáj mindig több dolgot csinálnunk és ezerfelé szakadni: nem kell egyszerre autót vezetni és telefonon beszélni kezünkben egy szendviccsel, fél szemmel a GPS-t figyelni miközben a nyelvlecke is szól. Így érthetjük meg a filozófia lényegét: lassíts, és kezdj el élni!
Magyarországon a Slow Budapest csoport indította el, népszerűsíti a slow life filozófiáját.
Szeretnénk megállítani az embereket egy pillanatra, hogy elgondolkozzanak azon, miért és hova rohannak, és hogy ez megéri-e nekik – írják a slowbudapest.com honlapjukon. Többek között slow sétákat szerveznek Budapesten, ahol azt kérik a résztvevőktől, hogy tegyék el a fényképezős telefonokat, nyissák ki az érzékeiket és a testükön keresztül is fogadják be a szépségeket. Blogjukban tanácsokat adnak és példát mutatnak arra, hogyan valósítsuk meg az egyensúlyt az életünkben.
A hazai mozgalomhoz csatlakozott több étterem, bisztró, kávézó, és borászat is. Az lassú életfilozófia hazai hirdetői a Graefl kastély tulajdonosai is, ahol felélesztették a régi majorságot. A méhészettől a biozöldségek termesztésén keresztül az ősi magyar állatfajok tartásáig mindennel foglalkoznak, befőznek, gyümölcsöt aszalnak, virágokat szárítanak, gyógynövényeket ültetnek. A nyitott gazdaságban bárki végigsétálhat az ágyások között, megsimogathatja az állatokat, élvezheti a csendet és a nyugalmat.
