A mézelő méhek helyzete
Napjainkban egyre gyakrabban hallhatunk a méhek pusztulásáról, amely nemcsak Európában, Amerikában, hanem az egész világon megfigyelhető. Ennek oka lehet az élelemforrásaik és élőhelyeik csökkenése, új méhparaziták és méhbetegségek megjelenése, valamint a méhekre veszélyes növényvédő szerek használata. A méhek védelme érdekében 2018. december 19-től néhány méhekre ártalmas, neonikotinoid tartalmú növényvédő szert betiltottak az Európai Unió területén.
A FAO adatai alapján a méztermelésben világszinten csökkenés figyelhető meg, 2017-ben 1878 ezer tonna mézet állítottak elő, míg 2020-ban már csak 1774 ezer tonnát. A méhek különleges, egyedi szerepet töltenek be az élelmiszertermelésben a beporzás által. Termékeiket – úgymint a mézet, propoliszt, viaszt, méhpempőt és a méhmérget – az élelmiszeriparban, a gyógyszeriparban és a vegyiparban használják fel.
Más állatfajokhoz hasonlóan a mézelő méheknél is fennáll a genetikai sokféleség csökkenésének veszélye, és annak hátrányai. A legnagyobb problémát mégis az idegen genetikai anyag megjelenése okozza a fajok eredeti élőhelyén, ami a méhanyák és családok kontrollálatlan nemzetközi kereskedelmének tulajdonítható.
A pannon méh a krajnai méh hazai honos ökotípusa. Hazánkban a Magyar Méhtenyésztők Országos Egyesülete (MMOE) végzi a fajta tenyésztését, fenntartását és forgalmazását. A FAO adatai szerint Magyarországon a méztermelés 2017-ben 32 ezer tonna volt, azonban 2020-ra ez erősen lecsökkent, a megtermelt mennyiség 14 ezer tonnára esett vissza. A méhcsaládok száma 2017-ben 1 253 364 darab volt, míg 2020-ban már csak 1 163 242 darab, azonban 2022-re enyhe emelkedés volt megfigyelhető (1 191 508 darab). Idegen fajták (például olasz méh, Buckfast hibrid) behozatala a pannon méh kiváló viselkedési (nyugodt, takarékosan, jól telel) és termelési tulajdonságai (kitűnő gyűjtőképesség) miatt nemcsak hogy nem szükséges, hanem kifejezetten káros is, előre nem megjósolható következményei lehetnek.
A pannon méh genetikai és szaporodásbiológiája tulajdonságai
A pannon méh génmegőrzése összetett, és komoly feladat elé állítja a szakembereket, hiszen meglehetősen sajátos genetikai és szaporodásbiológiai tulajdonságokkal rendelkezik.
A méhcsalád az aktív időszakban egy anyából, körülbelül 40–80 ezer dolgozóból és néhány ezer heréből áll. Az anya és a dolgozóméhek nőivarúak és kétszeres kromoszómaszámmal rendelkeznek (diploidok), míg a herék hímek és egyszeres kromoszómaszerelvényük van, vagyis haploidok. Utóbbiak örökítőanyaga kizárólag a méhanya genetikai állományából származik. Az anya egy héttel a kikelést követően kezdi meg a párzási repüléseit, ahol megközelítőleg 6–10 ellenőrizhetetlen herével párzik. A természetes párzás a levegőben történik, a kaptártól olykor több kilométer távolságban lévő heregyülekező helyen, amely ugyancsak nehezíti az irányított tenyésztési munkát.
Erre a problémára nyújthat megoldást a mesterséges termékenyítés alkalmazása, amelyre vannak ugyan próbálkozások, de ez az eljárás a gyakorlatban még nem terjedt el.
Amíg azonban ez nem válik rutinszerűen alkalmazott metodikává a méhtenyésztők körében, addig csupán molekuláris genetikai vizsgálatok segítségével tudjuk segíteni a tenyésztők munkáját.
Fontos beszélnünk méhek esetében az ivari allélok kérdéséről, mivel ha azok homozigóták, vagyis azonos a két kromoszómán, akkor az az egyed pusztulásához vezet. Az intenzív tenyésztés egyik fő alapelve a homogenizálási törekvés, amely azonban a genetikai erőforrások beszűkülésével, a genetikai diverzitás csökkenésével jár, vagyis egyre nagyobb az esély az ivari allélok homozigóta formában történő megjelenésére. Így tehát a méhek esetében kiemelten fontos a genetikai sokféleség megőrzése, ezzel elejét véve a komoly szaporasági problémáknak.
