A városi zöldfelületek tervezése és kialakítása során már nemcsak a lakosság egészségét és jóllétét kell figyelembe venni, hanem alkalmazkodni kell az olyan újonnan felmerülő kihívásokhoz is, mint a dinamikus népességnövekedés és az éghajlatváltozás. A közelmúltban a Covid19-világjárvány példátlan egészségügyi hatásokkal járt, és több szempontból is befolyásolta az emberek életét, beleértve a közlekedési és a szabadidős szokásokat. Egy lengyel felmérésből kiderült, milyen zöldfelületeket igényelnek a városi lakosok.

Még a lakáson kívüli növényzet látványa is kedvezően hatott az emberek jóllétére, bár nem tudta teljes mértékben helyettesíteni a természetben eltöltött időt. A városi zöldfelületek tömeges látogatása azonban aggodalmakat vetett fel a biztonságos távolságok betartásával kapcsolatban. Adott városi zöldben (parkban, játszótéren stb.) az emberek biztonságérzetét olyan tényezők befolyásolták, mint a növényzet sűrűsége vagy a fásítás mértéke. A világjárvány következtében átalakulóban vannak a városi zöldfelületek; például szélesebb sugárutakat vagy új parkokat hoztak létre, tehát úgy tűnik, a Covid19 hosszú távon befolyásolja a zöldfelületek tervezését, kialakítását, különösen a városokban.

Egy lengyel tanulmányban azt vizsgálták, hogy a varsói lakosság milyen típusú és rendeltetésű városi zöldfelületeket részesít előnyben, mi nyújt számukra biztonságos, kényelmes kikapcsolódást. A tanulmányban azt is feltárták, hogy a személyes jellemzők hogyan kapcsolódnak ezekhez a lehetőségekhez. Végső soron a szerzők célja az volt, hogy ajánlásokat fogalmazzanak meg a városi zöldfelületek olyan irányú átalakítására vonatkozóan, amelyek kezelik a járvány utáni kihívásokat, miközben figyelembe veszik a lakosok igényeit.

Mennyire zavar a tömeg?

A felmérésben részt vevőknek fotómontázsok alapján kellett értékelni kilencféle városi zöldfelületet. Az eredmények azt mutatták, hogy az ember alkotta építmények legnagyobb arányát ábrázoló tájképek, azaz a városi utcák és a többlakásos lakóövezetek voltak szignifikánsan kevésbé vonzók. Meglepő módon a külvárosi területeket a természetes zöldterületekhez hasonlóan értékelték a válaszadók. A természetes ökoszisztémák, például a városszéli lombhullató vagy fenyőerdők és a parkok vagy egyéb telepített zöldfelületek megítélése között nem volt nagy különbség.

A zöldfelület-típusokat háromféleképpen mutatták be a fotómontázsokon: emberek nélküli, és egy-két járókelőt, illetve két-három járókelőt megörökítő képet kellett értékelni a résztvevőknek. Az emberek megjelenése általánosan rontotta az értékelést. A külvárosi területek és a városszéli erdőterületek esetében az ember nélküli, a közepes és a nagyszámú ember között szignifikánsan romlott a komfortérzet, míg a városi utcát és a városszéli füves növényzetet ábrázoló képeknél csak a nagyszámú ember jelenléte miatt adtak rosszabb pontszámot. A parkok, városi utcák és lakóövezetek megítélését tehát nem változtatta meg, ha több felhasználó jelent meg, így távolságtartó intézkedésekre elsősorban az erdők és külvárosi zöldterületek esetén van szükség.

Vélt és valós komfortérzet

A felmérés szerint a feltöltődés helyszínének kiválasztásakor a zöldfelületek – mind a művelt, mind a vadon élő növényzet – nagysága esik legnagyobb súllyal a latba, ezt követte az épületek láthatósága (ami negatívan befolyásolta a pontozást, de fontos volt az értékelésben). Egyéb tényezők, például az útról való szabad letérés lehetősége vagy az útvonalon tartózkodók száma a válaszadók önbevallása szerint lényegesen kevésbé fontos. Ugyanakkor eltérés mutatkozott a preferált képek és a megadott preferenciák között a tekintetben, hogy az emberek jelenléte miként befolyásolja a rekreációs kényelmet – a válaszadók mindig azokat a helyszíneket értékelték a legkedvezőbbnek, ahol nincs ember, vagy csak kevesen vannak jelen, de azt állították, hogy ez a tényező nem fontos az értékelésükben.

Bár a lakosok a koronavírussal szembeni alacsony szorongásról nyilatkoztak, a konkrét válaszaikból az tűnt ki, hogy inkább kerülték a társas interakciókat.