A Nature Ecology and Evolution folyóiratban frissen publikált tanulmány szerint az ökológiai, társadalmi és gazdasági szempontból is jól menedzselt nemzeti parkok és vadrezervátumok nélkül az afrikai ragadozómadarak számos populációja rég összeomlott volna, de a drasztikus és megállíthatatlannak tűnő egyedszámcsökkenés még így is tucatnyi fajnál fenyeget a záros határidőn belüli kihalással – írja a qubit.hu.

A Burkina Fasó, a Nigeri Köztársaság, Mali, Kamerun, Botswana és Kenya területén 1969 és 2020 között végzett, 42 madárfaj több mint 53 ezer megfigyelésén alapuló, valamint a regionális szinkronszámlások adatsorai egyértelműen mutatják a negatív tendenciát. Ahogy azt is, hogy a nem védett területeken a csökkenés kétszerese a védelem alatt álló területeken tapasztaltaknak a Szaharától délre. A New Scientist ismertetője szerint az is jól látszik az idősorokból, hogy

A népes szerzőgárdájú tanulmány szerint a kígyászkeselyű (Sagittarius serpentarius) szubszaharai populációi 85 százalékkal, a vitézsasok (Polemaetus bellicosus) állománya 90 százalékkal, míg a bukázósasoké (Terathopius ecaudatus) 87 százalékkal zsugorodott alig pár nemzedék alatt.

A tanulmány szerzői szerint más fajoknál egyértelműen kimutatható – az egyedszámcsökkenés tekintetében 39-73 százalékos mutatót produkáló – természetvédelmi zónák kiterjesztésének pozitív hatása. Az afrikai héjasasok (Aquila spilogaster) 91 százalékosra becsült átlagos állománycsökkenését például úgy tűnik sikerült megállítani.