Egy járvány esetén az nagyjából eldönthető, hogy a nagyon fogékonyak selejtezése célszerű. Az 1970-es években legalább 7-8 járványos év volt, azóta ezek ritkábbak. Ezt búzában jól mutatják a Nébih 50 éves adatai, de így is minden harmadik év búzában járványos, hasonlóan a többi kalászosnál, ha eltérő mértékben is. Kukoricában a ’65–79-es évek a F. graminearumról és a zearalenonról szóltak. A DON, a fumonizinek még felfedezésre vártak, az aflatoxint pedig raktári kórokozónak tartották, így az aratáskori aflatoxin-szennyezést szántóföldről eredő mintákban 2013-ig senkinek se jutott eszébe mérni. A kukoricában e két újabb kórokozó a melegebb, szárazabb viszonyoknak is köszönhette felszaporodását, no meg annak, hogy a hibridek túlnyomó része fogékony a betegségre, ahogy ez a F. graminearumra is igaz. Cikkünk első részében a búza, következő, második részében pedig a kukorica rezisztenciavizsgálatáról lesz szó.
Tíz százalék körül van a betakarításkor már szennyezett termény aránya, a raktározás globális vesztesége pedig – alsó hangon – 20 százalékra tehető, ez egyharmad részben (7%) a mikrobiológiai romlás eredménye (400 millió tonna), de néhány nem reprezentatív becslés alapján elérheti az akár 50-60 százalékot is. Ez 500 millió tonna termést érint évente. Ha ezt a három tételt összeadjuk, akkor a FAO-becslés közelében járunk, ami 500 millió tonnás kiesést jelent. Ennek a felét biztosan meg lehet takarítani, a 250 millió tonna plusz legalább kétmilliárd embernek adna kenyeret, a költségszint pedig nem növekedne.
Szélesebb körű vizsgálatokra van szükség
Honnan lehet tudni, hogy mely kórokozókkal kell foglalkozni? A hagyományos megközelítés, ami ma is szükséges ahhoz, hogy a kórokozó fajokat izoláljuk, megnézzük, melyik fordul elő a legnagyobb arányban, megnézzük a jellemző toxinjaikat és elkezdünk dolgozni. Mivel mindkét növénynél legalább 15 Fusarium faj fordul elő hazánkban, nyilvánvaló, maradhat „lyuk” a rendszerben, ha csak egy fajjal foglalkozunk. A másik információforrás az újabban erősen terjedő multitoxin módszer, amelyben az adott terményben megnézzük az előforduló toxinokat, és itt nem egyszer akár 10-15 toxin is előfordul, száraz időben többnyire határérték alatt, de járvány esetében akár több is messze határérték felett lehet, ilyen volt a kukorica 2014-ben.
Legújabban sok dolgozat jelenik meg emberi és állati vér- és vizeletminták multitoxin analíziséről, az 5-10 toxin előfordulása normális. Közöttük nem egy olyan található, mint az enniatinok, a HT-2, a T-2, az ochratoxin, az aflatoxinok, a beauvericin stb., a normálisan előforduló DON, zearalenon, fumonizinek és újabban Magyarországon is előforduló aflatoxinokon túl, amelyek miatt az élelmiszer-biztonságot a növényenként ma figyelembe vett 1-2 toxinon túl is figyelni kellene, és az is vizsgálandó, hogy ezek csökkentésében mi a nemesítés és egyéb eljárások lehetséges szerepe. További gondot okoz mindkét növénynél, hogy egy gombafaj a kötött toxinformákkal (masked toxin) akár 8-10 különböző toxint is tud szintetizálni, a körülményektől függően eltérő arányban, illetve ugyanazt a toxint akár 2-6 Fusarium faj is elő tudja állítani, vagyis önmagában a kórokozó faj jelenléte nem mondja meg, milyen és mennyi toxin van az adott tételben, és azt sem, hogy milyen arányban. Ha van egy toxinom, amit akár 3-4 faj is előállíthat, a kérdés, hogy mi lehet a kórokozó, vagyis sokkal szélesebb körű vizsgálatokra van szükség, mint korábban gondoltuk.
