0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2026. május 10.

Elhunyt Szentiványi Péter, a hazai diófajták nemesítője

Szentiványi Péter neve összeforrt a magyar diótermesztés fejlődésével, nemcsak szelektált és keresztezett fajtái, hanem élettani és technológiai kutatásai, fejlesztései révén is. Az ő munkájának az eredménye, hogy a magyar diót magasra értékelik a piacon koraisága, minősége és értékes beltartalmi jellemzői miatt.

Szentiványi Péter 1926-ban született Budapesten, egyetemi oklevelét 1951-ben szerezte meg az Agrártudományi Egyetem Kert- és Szőlőgazdaság Tudományi Karán, de már előtte eljegyezte magát élete végéig tartó témájával, a dióval és a gesztenyével, amikor Mohácsy Mátyás mellett ezekkel a növényekkel kezdett foglalkozni.

Hazánkban 1950-ben kezdődött az értékes gyümölcsfajták felkutatása, amiben végzés után ő is részt vett, különös tekintettel a dióra és a gesztenyére. A munka nagyságrendjét jól jelzik az általa szelektált, nemesített fajták nevei, hiszen Milotától Tiszacsécsén, Alsószentiványon, Pencen, Nagymaroson, Iharosberényen keresztül Kőszegszerdahelyig járta a falvakat, figyelte a kijelölt fákat.

Ő szemelte ki a hosszú évtizedekig kimagasló minőségével kitűnő, első számú diófajtánkat, a Milotai 10-et, amit később nemesítési alapanyagként is használt keresztezéseihez.

Célja hasonlóan jó minőségű, korai érésű, nagy, de oldalrügyön is termő diófajták létrehozása, amelyekkel számottevően növelhető a hektáronkénti termés.

Életében 10 diófajtáját ismerték el, köztük a keresztezéses nemesítésből származó Milotai intenzív, Milotai kései, Milotai bőtermő, Alsószentiváni kései és Bonifác nevű, oldalrügyön termő fajtákat, amelyeket mind szívesebben telepítenek a hazai termesztők, miután sikerült megoldani a növényvédelmüket. Az ő munkájának az eredménye, hogy a magyar diót magasra értékelik a piacon koraisága, minősége és értékes beltartalmi jellemzői miatt.

Szentiványi Péter hat szelídgesztenye- és egy mogyorófajtát is jegyez, de a nemesítés mellett nagy energiát fordított az élettani és technológiai kutatásokra is.

Feltárta a túlporzásból eredő virágelrúgás jelenségét, a fagytűrés fenológiai törvényszerűségeit. Kidolgozta a dió és a gesztenye kézbenoltásos szaporítási módszerét, amivel sokkal biztosabbá vált a szaporításuk. Kiváló kapcsolatban volt a termesztőkkel, fáradhatatlanul járta az ültetvényeket és szívesen segített a gyakorlati problémák megoldásában, illetve sok előadást tartott szakmai rendezvényeken.

Szerteágazó nemzetközi kapcsolatokat ápolt szakterülete kutatóival, ő indította el a nemzetközi diószimpóziumok szervezését az ISHS-nél.

Neve összeforrt a magyar diótermesztés fejlődésével, nagy űrt hagyott maga után.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu