A hazai legnagyobb feldolgozó, az Univer Product Zrt. nem azonnal követte le a változást, jelenleg pedig a hosszú távú együttműködés érdekében úgynevezett fair share szellemben, azaz méltányos alapon osztja meg a beszállító termelők közt a hozzávetőleg felére szűkített szerződött területet. A háttérről és a feldolgozót is nagyban érintő fenntarthatósági elvárásokról egyaránt kérdeztük Nagy Endrét, a vállalat stratégiai és üzletfejlesztési vezérigazgató-helyettesét.

A világot megrázó sorozatos gondok vezettek az ipari paradicsom több éve tartó túltermeléséhez. Kialakulását a Covid-lezárások idején a fogyasztás visszaesése okozta, de a túltermelés a járvány után sem ért véget, mivel az azt követő gabonapiaci válság, az alacsony tőzsdei árak miatt egyre többen látták a kiutat a vetésforgóba illeszthető paradicsom termesztésében.

Ehhez egészen más ismeretek szükségesek, ám akik kellően felkészültek rá, jó eredményeket értek el. Hazánk sosem volt paradicsom-nagyhatalom, az EU-csatlakozás után – a feldolgozás csökkenésével párhuzamosan – folyamatosan apadt a termőterület, a 2010-es évek elejére mindössze néhány száz hektárra. Az Univer Product Zrt. nagyléptékű fejlesztéseinek köszönhető a termelés újbóli fellendülése, a biztos piac ösztönözte a gazdálkodói beruházásokat (öntözés, betakarítógépek), ami szaktudással, szaktanácsadással társítva magas hozamokhoz, jó termésminőséghez vezetett.

A termőterület így 2018-tól elérte a 1500-1600 hektárt, amelynek csaknem a 80%-ára az Univer szerződött. Ez szűkült a jelenlegi mintegy 750 hektárra.

Egy-két év késéssel

Az ipari paradicsom termesztése „húzd meg, ereszd meg” alapon működik a világ nagy termelő országaiban, és mivel a feldolgozó (és felhasználó) cégek nem fedik fel pontosan terveiket és készleteiket, általában egy vagy két év késéssel derül ki, hogy igazán mekkora készletek voltak a rendszerben. Addig csak becsülni lehet az adatokat. Éppen ezért a termelés enyhén hullámzik, az azonban kivételes, hogy már három-négy éven át túltermelés van az ágazatban: a 2021–2022-es 40-41 millió tonnás világtermés fokozatosan 44-46 millió tonnára duzzadt, miközben a késztermékek fogyasztása stagnált, illetve csökkent.

Minden addiginál nagyobb fordulatot hozott azonban, hogy a 2024–2025-ös szezonban Kína belépett a világpiacra. Bár az USA a fair trade, azaz tisztességes kereskedelem elveinek be nem tartására hivatkozva viszonylag gyorsan tiltó intézkedéseket vezetett be az olcsó kínai áruval szemben, az EU-ba ma is bejöhet.

Ugyanakkor a reputációs kockázatok miatt vannak országok (pl. Olaszország), amelyek szigorították a hatósági ellenőrzéseket, és egyes kereskedelmi láncok emberi jogi és egyéb kockázatok miatt szigorították specifikációs és auditkövetelményeiket. Az itteninél 20-30%-kal alacsonyabb áron érkező kínai sűrítmény minősége valószínűleg megfelel az uniós előírásoknak, hiszen olyan igényes piacra is kikerül, mint Japán, az árakat azonban leszorítja.

Emelkednek a költségek

Ebből adódott, hogy az Univer által készített paradicsomsűrítményt továbbfeldolgozók (valójában a magyar vállalat versenytársai a prémium késztermékek piacán) egyre megdöbbentőbb árszinten kérték az alapanyagot, és a kiskereskedelmi láncok is alig emeltek a késztermékek árán. Emellett a termékpálya összes szereplőjének szembesülnie kellett először az orosz–ukrán, majd a közel-keleti háború inflációt gerjesztő hatásaival.

A műtrágya, a kőolaj-származékokból készülő összes csomagolóanyag drágul, az emelkedő fuvarköltségek pedig mindenre rárakódnak. Ahogy ilyen helyzetekben lenni szokott, a piac már az ellátási kockázatokat is beárazza. A csomagolóanyag-beszállítók egy része már vis maiort jelentett, mert nem jutott alapanyaghoz, vagy ha igen, akkor drágábban, és a pluszköltséget kénytelenek továbbadni.

Mivel a költségnövekedés az egész ellátási láncot sújtja, a nemesítőktől kezdve a vetőmagtermelőkön, a palántanevelőkön keresztül a paradicsomtermesztőkig és -feldolgozóig, sőt a kiskereskedelmi láncokig két megoldás közül kellett választaniuk: megosztják a veszteséget, vagy alkalmazkodnak a cseppet sem örvendetes helyzethez, magyarázta a vezérigazgató-helyettes. A megosztás nem merült föl, mert a termelők költségeit nem tudják, nem akarják tovább növelni, a láncok pedig nem fogadókészek erre, mert közben ők is további terhekkel (különadók, árrésstop) szembesültek.

Az észszerű az lett volna, hogy ilyen világpiaci helyzetben legalább egy feldolgozói szezont kihagynak. Ezzel azonban nem egyeztethető össze az Univer stratégiája, ezért döntöttek úgy, hogy méltányos megosztással (fair share) csökkentik a szerződött területet és ezáltal a felvásárolt mennyiséget.