A terjedelmes lombkoronáról a dió nagy területen szóródik szét a betakarítás során, ami meghatározza az alkalmazható fölszedőgépek paramétereit.
Emellett a földre rázás, a veszteség nélküli és minél kevesebb szennyeződéssel járó fölszedés szigorú követelményeket támaszt a talajfelület kezelését illetően. A dió betakarítása csak speciális gépekkel és feltételek mellett lehet hatékony.
A dió az érés során magától elkezd hullani, ezért természetes és mesterséges leválasztásról beszélhetünk.
A természetes leválasztásnál a dió folyamatosan hullik a földre, begyűjtése elhúzódó művelet, és a termés minősége a talajnedvesség hatására romlik. A károsodás folyamatos kézi fölszedéssel mérsékelhető, ez azonban sok munkaerőt igényel. Szerencsésebb megoldás a dió mesterséges leválasztása, vagyis lerázása. Az alkalmazott rázógépektől függően a dió rázható földre, amennyiben a rázógéphez nem alkalmaznak felfogóernyőt, és felfogóernyőre, amikor az ernyőről a dió némi tisztítás mellett gyűjtőgöngyölegbe jut.
A rázógépeket a léalma betakarításának bemutatása során korábbi cikkünkben ismertettük (Kertészet és Szőlészet 2018/38. szám).
A földre rázott dió hatékony fölszedéséhez betakarítás előtt a talajfelszínt el kell egyengetni és sima hengerrel tömöríteni. Gyepes felület esetén a gyepet rövidre és egyenletesre kell kaszálni. A diót egyszerű kézi eszközökkel és gépekkel is fölszedhetjük. A kézi eszközök közül bemutatjuk a „roll-flash” nevű, rugalmas huzalokból álló nyeles gyümölcsgyűjtő hengert (1. ábra), amelyet a talajon ide-oda tologatva a huzalok a dió nyomására szétnyílnak, és a dió benyomódik a henger belsejébe. A megtelt hengert a gyűjtőedényre helyezett ívelt nyitószerkezetre nyomva a huzalok megnyílnak, és a dió a göngyölegbe üríthető.
Egyszerű kézi diógyűjtő a gumiujjas fölszedő (2. ábra, a). Itt a haladási irányra merőleges dob felületére 100-150 milliméter hosszú, 20-22 milliméter átmérőjű műanyag vagy gumiujjakat erősítenek olyan osztásban, ami az adott gyümölcs (alma, dió stb.) méretéhez igazodik. A gyümölcs a talajon haladó henger gumiujjai közé szorul, és további útja során a henger burkolata megakadályozza a kihullását. A gyümölcsöt az ujjak közé benyúló pálcasor tereli ki, és juttatja a fölszedőhenger mögött elhelyezett tartályba, annak billentésével a fölszedett dió üríthető (2. ábra, b).
A gumiujjas fölszedő erőgépre is fölszerelhető (3. ábra), célszerűen az erőgép elejére, akkor a fölszedőhenger szélessége is növelhető, illetve jól irányítható a gép. A fölszedőhengerből itt felhordószerkezetre, majd onnan gyűjtőtartályba kerül a dió. A fölszedés akkor eredményes és akkor jár kis veszteséggel, ha a talaj sima és kellő szilárdságú. Előnyös a gyepesített terület, ahol a betakarítás előtt a gyepet rövidre nyírják. Azonban tudni kell, hogy diófák alatt az aljnövényzet nem nagyon él meg, így általában növényzet nélküli talajfelszínnel találkozunk.
Fölszívják a földről
A dió fölszedésére pneumatikus fölszívógépet is fejlesztettek. A Chianchia EU 2000 típusú gép (4. ábra, a) különösen alkalmas erdei gyümölcsök, például gesztenye, mogyoró, mandula, dió stb. gyűjtésére. Kis mérete lehetővé teszi a kis és közepes teljesítményű traktorok használatát, megkönnyítve a gyűjtőterületek elérését. A gép tervezésénél követelmény volt a porkibocsátás csökkentése.
A mogyorógyűjtéshez a gépet 26 milliméter átmérőjű lyukakkal rendelkező porciklon és válogatógörgő alkalmazásával lehet felhasználni, gesztenye, dió gyűjtésére 38 milliméter átmérőjű lyukakkal kialakított választóhenger használatos.
A termény gyűjtését flexibilis csövek teszik lehetővé, amelyek a gép ciklonteréhez csatlakoznak (4. ábra, b), hosszuk nagy térállású dióültetvényben, valamint nehezen megközelíthető területeken is lehetővé teszi a fölszedést.
A csövek végén szívófejet képeztek ki. A szívócsövekkel az ültetvényben járó kezelők gyűjtik össze a termést. Igény szerint a gép fölszerelhető megfelelő raktérfogatú szállítójárművel.
Teljesítményigénye 26 kW (35 LE), ebből a teljesítményleadó tengelyen legalább 22 kW (30 LE) szükséges. Az erőgép emelési képessége legalább 800 kilogramm legyen. A szívónyílás átmérője 100/ 120 milliméter. A szívótömlő hossza 15 méter.
A fölszedőgép előnye más berendezésekkel szemben, hogy kevés szennyeződéssel dolgozik, így az utótisztítás könnyebb. A gépet vagy célgépként egy gyümölcsfélére alkalmazzák, vagy a fölszedődobot cserélik a kívánt gyümölcs méretének megfelelően.
A gépi gyümölcsfelszedés megkönnyítésére rendsodrógépeket alkalmazhatnak. A pneumatikus fölszedést is megkönnyíti, ha előzetesen rendre sodorjuk a nagy területen szétszóródott diót.
A rendsodróknak különböző munkaszélességű változatai használatosak. Kisebb területek rendsodrásához alkalmas a BOSCO – BVM701 ID önjáró gép (5. ábra, a), amely főként a talaj betakarítás előtti megtisztítására és a földre hullott héjasok fölszedésére használható. Önjáróként mobilis, és könnyen szállítható utánfutón is. Két lengőkarja segítségével bármilyen durva talajon képes felhalmozni a lehullott termést. A seprő magassága és forgási sebessége is szabályozható a terület feltételeihez igazodva. A hidrosztatikus elsőkerék-hajtás és a hátsókerék-kormányzás szavatolja a gép könnyű mozgását és kis fordulási sugarát.
A rendrakást nagyobb teljesítményű rendsodrógépekkel is elvégezhetjük. A sodort rend (5. ábra, b) fölszedése a léalma betakarításánál bemutatott gépekkel történik. A teljesség igénye nélkül bemutatjuk a Bäuerle cég OW 300/400 gépét és a Krauß cég NT 60-as fölszedőjét. A két gép egyúttal két teljesítménykategóriát is jelent.
A Bäuerle cég különböző teljesítménykategóriákban gyárt gépeket (OW 85, OW 300, OW 400). Ezek közül megemlítjük a hazánkban is megtalálható OW 300 kefés fölszedőgépet (6. ábra, a), melynek munkaszélessége 1,5 méter. A gépre szerelhető, és oldalra kihajtható rotor (forgólapát) segítségével a gyümölcs oldalról középre terelhető, ezzel a munkaszélessége 3 méterre növelhető. A fölszedőszerkezet elé terelt gyümölcsöt a burkolat alatt elhelyezkedő és a haladási iránnyal ellentétesen forgó gumiujjas fésülődob emeli föl a talajról, és kihordóláncra tereli. A dob optimális fordulatszáma és a burkolat kiképzése miatt a gyümölcsöt a dob nem görgeti maga előtt és sérülés nélkül juttatja a szállítóláncra. A kihordólánc fölött elhelyezkedő terelőlap az almát a tartálytöltő szállítóláncra tereli, miközben a terelőlap alatti résen a levelek és más szennyeződések a talajra hullnak. A gép hidrosztatikus hajtású és kormányzású, erőforrása egy 18 kW (24 LE) teljesítményű motor. Haladási sebessége 0-14 km/h között fokozatmentesen állítható. Gyűjtőtartálya 800 kilogramm kapacitású, amelyet 2,2 méter magasságba lehet emelni és billenteni az áttöltéshez. A géppel 5-10 t/h fölszedési teljesítmény érhető el.
Három típusú géppel is képviselteti magát a piacon a Krauß cég. Legkisebb teljesítményű fölszedőgépe, az SF 800 0,8 méter munkaszélességű, terelő nélküli (6. ábra, c). Közepes teljesítménykategóriát képvisel az egy méter munkaszélességű SF 1000, tartályának kapacitása 450 kilogramm, emelési magassága 2,75 méter, motorteljesítménye 18 kW (25 LE). Négy kerékre ható kormányzása kiváló manőverezési képességet tesz lehetővé. Legnagyobb teljesítményű változata, az NT 60 (6. ábra, d) három terelőrotorral és légárammal rendezi a gyümölcsöt. Munkaszélessége 3,2 méter, sebessége 0-18 km/h, tartálykapacitása 1,7 tonna, áttöltési magassága 2,8 méter, motorteljesítménye 48 kW (66 LE).
A fölszedett dióról el kell távolítani a zöld burkot és meg kell tisztítani a szennyeződésektől. Erre speciális héjeltávolító gépek állnak rendelkezésre.
Ezután a diót tiszta vízzel mossák, kefehengerekkel eltávolítják a héjmaradványokat és egyéb szennyeződéseket, majd szárítják, általában 6-8 százalék nedvességtartalomra. Ennél magasabb nedvességtartalomnál ugyanis a dió penészedik, kisebbnél dohosodik. A leszárított diót osztályozzák, zsákolják, leggyakrabban 30 kilogrammos hálós zsákokba. Dióbélként való értékesítés előtt speciális törőgépen kifejtik, osztályozzák, majd zsákolják.
